Payr Sándor: A Perlakiak négyszázados ároni háza. Budapest 1905. (A Luther-Társaság LII. kiadványa)

IV. A XVIII. században élt Perlakyak.

házkerület Perlakynak, mert Balogh eljárása felett rosszalását fejezte ki s püspökének bizalmat szavazott. Még ha nem fejthetett volna is ki oly tevékenységet hivatalában, a milyent akart, teljes mentségére szolgált súlyos lábbaja, mely miatt fürdőket kellett látogatnia s korán ágyba dőlt. 1748-ban a győri esperességben akarván egyházlátogatást végezni, Téthen a betegség oly annyira erőt vett rajta, hogy vissza kellett térnie Nemeskérre. Majd azután egy bécsi orvos által is félévig gyógyíttatta magát, de eredménytelenül. Igen korán, 48 éves korában, püspökségének harmadik évében 1749. október 30-án fejezte be szenvedésteljes életét. A lelkészi hivatalra összesen csak három jelöltet avatott fel. Kortársai nagy dicsérettel nyilatkoznak róla. így Miskey Ádám kemenesalji esperes 1 igen fájlalja, hogy a püspök oly korán meghalt; kiemeli vallásos buzgalmát, a héber, görög és latin nyelvben való teljes jártasságát, valamint az egyház rendetlenkedő szolgái iránt tanúsított szigorát. Schmal is ' tevékeny, a püspökségre alkalmas és tekintélyét fentartani tudó férfiúnak ismerte. Csak azt fájlalja benne, hogy a német és tót nyelvet -— mint ő ezt személyes tapasztalásból mondhatja — nem értette és idegenkedett azoktól, a kik e nyelveken bármily elegancziával társalogtak is. De azzal enyhíti ítéletét, hogy ez már szokásuk a magyaroknak. Bizonyosan Perlaky atyjánál Dávidnál is ezt a nagy magyarságot érti Schmal a „Scytharum mores" alatt. Különben nehezen tehető 1 „Deductio Historica" az esperességi jegyzőkönyvben.