Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

I. A dunántúli egyházak állapota Fábri korában

kegyetlenül visszaéltek a protestáns lelkészek felett nyert felügyeleti jogukkal. *) Es a mágnások, a kiknek kezében volt birtok, hatalom, jog és igazságszolgáltatás, vak eszközei és elvál­hatlan szövetség-társai a fanatikus klérusnak. A hely­tartó tanács, ez az Erdődy Gábor gróf, egri püspök által méltán úgy nevezett „flagellum haereticorum", jobbára a katolikus mágnásokból toborzott mindenható forum volt Magyarországon. Más felől pedig Paulutius Kamill pápai követés gróf Zichy Ferencz győri püspök 1744-ben Dömölkön, Vasmegyében szent József és szent Károly oltalma alá helyezett olyan egyesületet alapítottak, a melynek tagjai csak főnemesek, grófok, bárók és királyi tanácsosok lehettek, és bevallott czéljok volt az igaz hitnek „uj és hathatós módon" való terjesztése az eret­nekségnek pedig teljes elnyomása.**) *) Raksányi György eösküi papot 1747-ben Borsodi r. k. archidiakonus két más plébános kíséretében vizitálván tritheizmus­sal vádolta és eltiltotta a kereszteléstől, mivel mind a három személy előtt ismételte Isten nevét ; majd más alkalommal a szol­gabiróval menvén ki ellene bebörtönöztetéssel fenyegette és lemon­dásra kényszeritette. Győri esp. jkönyv 1748. **) E társaság alapszabályait közli „Nachricht von dem Zustande der prot. Kirche in dem Königreich Ungarn" cz. 1746­ban név és hely nélkül megjelent muuka. Schmal szerint Bél Má­tyás irta. E kegyes és hazafias színezetű társaság igen ügyesen tudja felhasználni czéljaira az emberi hiúságot és elfogult szükkeb­lüséget. A tagok aranycsillagot viselnek mellükön, a mely szembe­tűnően fogja megkülönböztetni a nemest a nem nemestől, az igaz­hitűt az eretnektől. A tagoknak törzsfája és minden vitézi dolgai a társaság történetkönyvében lesznek megörökítve, czimereik pedig a dömölki apátság templomában kifüggeszitve. Ő szentsége a pápa e templomnak egyik oltárát oly privilégiummal áldotta meg, hogy az annál elmondott mise mindig egy-egy lelket szabadit meg a purgatoriumból. Ilyen mise a társaság elhalt tagjaiért azonnal ol­vastatik s így lelkeik haladéktalanul expediáltatnak a tisztító tűzből. Fent jelzett czélját a társaság az eretnekekkel „svavi via" való érintkezés és téritgetés, a makacsoktól minden jótétemeny megvo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom