Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

Előszó

E L O S Z O. A magyarhoni protestáns egyház történetének még sok fontos és érdekes részlete hever homályban. Az ilyen még kellőleg fel nem deritett, a történetírók által csak kevéssé méltatott területek közé tartozik dunántúli ágostai hitv. evang. egyházunknak története is. Evangélikus történetiróinknak nagyobb része *) a felvidékről vagy Erdélyből való és sok közöttük a német és tótajku, a kik anyanyelvök, szülőföldjük s ama vidékeknek talán eseményekben gazdagabb története által levén lebilincselve, a dunántúli részek egyháztörténetét kevesebb figyelemre méltatták. Mint olyan evang. történetírók, a kik ezen kiváló értelemben magyarnyelvű és szellemű dunántúli kerület dolgaival is részletesebben foglalkoztak és jobbára magyar nyelven irtak Haynóczy Dániel, Vilfinyer János, Hrabovszhy György, Gamauf Teofil, Fabó András, Kis János, Pálf'y József és Müllner Mátyás említhetők meg. Ribini és Bauhof er értékes történeti munkáikban az összes hazai történeteket felölelték ugyan, de azon viszonynál fogva, a mely őket Sopronhoz fűzte, Dunántúl történetére is kiváló figyelmet fordítanak. *) Ismertebb egyházi történetíróink a fentieken kivül: Rezik, Burius, Krman, BahiJ. Schmal, Klanicza, Bél, Wallaszky, Klein, Munyai, Szeberényi, Schmidt, Borbis, Stelczer, Haan, Zsilinszky, Linberger, Breznyik, Batizfalvy, Hörk, Weber, stb. és az erdélyiek közül: Herrmann. Háiier, Seivert, Fabritins, Teutsch stb.