Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

II. Fábri származása, tanuló évei és győri tanársága

káté és hittan tételeinek igazolására, rendszeres csoportokba szedve. A gyülekezeti és iskolai jegyző- és anyakönyvek, a melyek Fábrinak tanári működését részletesebben is feltüntethetnék, fájdalom, nincsenek meg. Ezek is a végzetes 1749. esztendőnek lettek áldozatai. Az esperességi jegyzőkönyvekből látunk annyit, hogy az egyházkerület őt már tanársága alatt is mind jobban kezdi felkarolni, így például ő is tagja volt azon. a felpéczi gyűlésen 1736. szept. 10-én kiküldött tekintélyes bizottságnak, mely Sopronba volt menendő, hogy Serpilius Sámuelt, az ottani lelkészt, a szuperintendensi hivatal elfogadására felkérje.*) Tanári érdemeinek elismerése volt azon lelkészi meghívó levél is, melyet neki 1737-ben a vadosfai tekintélyes artikuláris egyház küldött. *) Serpiliusnak nem engedte meg a soproni konvent, hogy e tisztséget elfogadja. Talán attól félt, hogy papja révén oly függő viszonyba juthatna ő is az egyházkerülettel, a melynek eddig birt előjogai és kiváltságai áldozatul eshetnének.