Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

I. A dunántúli egyházak állapota Fábri korában

tatni nem lehet, e részben is kíméletlen szavakkal tárja fel a papság- bajait. *) Az ilyen könnyen elmozdított papok mellett voltak azután a kerületnek igen könnyen kapott papjai is. Ha a tanitő nagyobb népszerűségre tett szert, kiadtak az öreg papon s a tanítónak pappá szenteltetéseért folyamodván, ez azt teológiai képzettség nélkül is elérte. Pedig képzett tanítókban is nagy volt a hiány. Nem csoda azután, ha majd az egyházlátogatók oly szomorú állapotokra fognak akadni Zalában és Veszprémben. **) De a hanyatlásnak ezen jelenségei a viszonyokban lelik magyarázatokat és mentségöket. A folytonos üldöztetések miatt kevesen szánták magokat a papi pályára. A külföldi iskolázás is felette meg volt nehezítve. És protestáns írók legkisebb munkáikkal is a külföldi nyomdákra voltak utalva. Iskoláink megálltak helyöket. A soproni virágzott, a győri kis gimnázium is a század derekáig jó hirben állott, Kőszegnek is volt kisebb közép*) Azt mondja paptársainak Balogh: „Jobb volna bizony más hasznosabb dolgokról gyüléskednek kegyelmetek, hogy mikép lehetne szegény és már végefelé közelgető magyar Eklésiácskáknak consolatiót nyerni és a prédikátorokat annyi háborúságaikban animálni, nem acerbálni, exauctórálni, hogy midőn ifjúságoknak erejét az oltár mellett eltöltötték, most már öregségekre a kolduspálczát adjuk kezekre és mindenek csúfjává tegyük őket. **) Azon időket jellemzi eme kis anekdotaszerü eset is. 1747. május 31-én a kispéczi gyűlésen feláll Kocsmár (recte Kertschmeier) Mihály száki pap atyánkfia és bevádotja hiveit, hogy a szákiak és szendiek csupa — manichaeusok! Összenéznek és borzadoznak az egyházi atyák. Ilyen exotikus eretnekség nem mindennapi dolog. Sürgetik is Kocsmár uramat nyomban, fejtse hát ki bővebben ennek a szörnyű felekezetnek dogmáit. El is mondja azután komoly képpel: nem akarják neki a kijáró illetményeit rendesen megadni, mert már régen nem volt vizitáczió az egyházban. Ez volt a manichaeismus. Fájdalom, nagyon ragadós eretnekség azóta! Győri esp. jegyzőkönyv 1747.