Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

I. A dunántúli egyházak állapota Fábri korában

iskolája Nemes-Csoón és Vadosfáról is tudjuk az egyházlátogatási jegyzőkönyvből, hogy a rendes iskolatanitón kivül ,-praeceptor publicusa" volt. a ki a latin nyelvre is oktatta az ifjúságot. Városi és ártikuláris helyeken működő papjaink tudományos szinvonala jóval magasabb is volt. Egyesek becses irodalmi művekben is hagyták fenn ennek emlékeit.*) Hátrányára volt az egyházi egységes kormányzatnak és tömörülésnek némely gyülekezetnek, különösen a szab. kir. városoknak az egyházkerülettől való külön állása s azzal szemben birt bizonyos kiváltsága. Tóth János óta reverzálissal kellett a püspököknek arra kötelezniök magukat, hogy Sopron, Nemes-Csoó és Kőszeg ügyeibe avatkozni nem fognak s a konventet és ennek elnökét eddigi gyakorlatukban nem háborgatják. E tekintetben a legmesszebb menő féltékenység és szűkkeblűség vezette ez egyházakat. **) Az sem mutatott egészséges viszonyra, hogy a világi vezetők nevezetes túlsulylyal birtak egyházi ügyekben a lelkészek felett. Világi felügyelője jóval előbb volt a kerületnek, mint püspöke. Az meg már valóságos kis kyriarchia volt, midőn Vitnyédy János kerületi felügyelő 1758-ban az egyháznak négy püspökjelöltje közül kettőt önkényesen kihagyott s két fiatalabb papot vett fel helyökbe, a szavazatok szedését az esperesek mellőzésével eszközölte s egyik jelöltjének megválasztását erőszakosan keresztül is vitte. Hiában tiltakozott a tolnai esperesség, a szavazatok felbontása után az új püspököt nyomban be is iktatták. Rendi államban a milyen ter*) Alább soroljuk fel őket. **) Alább lesz ennek példája.