Payr Sándor: A balfi paplak és a két balfi papfi Amerikában. Történeti elbeszélés egy evangélikus papi család életéből. Budapest 1929.

A balfi paplak és a két balfi papfi Amerikában

A balfi paplak és a két balfi papfi Amerikában Egy fertőmelléki evangélikus paplakról, ennek múltjáról, az öreg kegyes papjáról és a két merész balfi papfiúról szólok,

1

) akiket már akkor szállott meg az Amerikajárás erős vágya, mikor még nem repülőgépek, nem is gyorsjáratú, biztos és kényelmes gőzhajók szállították a türelmetlen utasokat, hanem gyenge dongájú vitorlás hajók deszkáin hónapokon át halálos veszedelmek közt vergődtek a szegény kivándorlók, míg végre az új világ ismeretlen partjain — ha ugyan jó szerencséjük volt — kiköthettek. De a szerény papi hajlék alacsony fedele alatt hogyan születhetett meg ily merész gondolat? És nem volt-e vétek tengerentúli idegen tájakért elhagyni ezt az édes hazaföldet, mely habár szegényen, de mégis csak eltart, ápol és eltakar? A mult század első évtizedeiben nehéz időket élt magyar bazánk. Nemcsak anyagi bajok, hanem a szellemi szabadság hiánya, a rendi alkotmány, vallási türelmetlenség s a baladás egyéb korlátai éppen a tehetséges ifjakat késztették arra, hogy Amerika, a boldog szabad új világ felé tekintsenek. Egész beteges láz szállta meg az elméket. Az ifjú Széchenyi is annyira rajongott Amerikáért, hogy ebben az időben ,,der Amerikaner" volt a gúnyneve. Wesselényi is az új világba készült. Mária Dorottya nádorasszony is egyengette az útját, hogy oda meneküljön a börtön elől. Lenau is Amerikába vitorlázott át. Bölöni Farkas Sándor, a kolozsvári tudós és népszerű férfiú is Béldi Ferenc gróf társaságában járta be Amerikát. Ő keresett először kapcsolatot Amerika és a magyar protestáns egyházak között. „Utazás Északamerikában" című könyve, melyben lelkesülten szól nemcsak az új föld gazdagságáról, hanem az ott látott szabad intézményekről is, 1834. és 1835. csakhamar két kiadásban is megjelent. Ez a könyv jutott be a csendes balfi paplakba a soproni Magyar Társaság útján és ez izgatta fel a nagyobbik tehetséges papfiűnak amúgy is magával viaskodó, nyugtalan lelkét. Az a buzgó jó pap és a két papfi, akikről itt szólok, az én nagyapám és nagybátyáim voltak. De azért tárgyilagos és elfogulatlan akarok maradni. Szász Károly költő-püspök A szerző ezt a dolgozatát a soproni evang. ifjúsági egyesület egyik estélyen olvasta fel.