Payr Sándor: A balfi paplak és a két balfi papfi Amerikában. Történeti elbeszélés egy evangélikus papi család életéből. Budapest 1929.

A balfi paplak és a két balfi papfi Amerikában - II. A balfi pap családi körében. Kis János püspök a balfi templomban.

Schiller Sámuel, az Artner Teréz által is megénekelt jeles harkai lelkész iktatta be hivatalába. 1818. ápr. 14-én a fiatal balfi pap már házasságot is kötött Sopronban Pahr Roziná­val, egy hegyeshalmi gazdálkodó müveit és vallásos lelkű leányával, akit itt Sopronban nagybátyja, Grundtner Tamás vagyonos vaskereskedő neveltetett. 1 ) A szük jövedelmű parókián is nagyszüleim igen boldo­gan éltek. Mint jó lutheránus papi ház évről évre egy kis pap­fival gazdagodott: Frigyes, Sándor, Ferenc, Henrik, Samu, öt fiú és egyetlen leány: Lujza. Ez utóbbit azután úgy be­cézték, dédelgették, mintha a német császár egyetlen kis­leánya lett volna. A papné hozományából egy Heller nevű gyümölcsöskertet is vettek. Ehhez fűződtek a gyermekek legboldogabb órái. A jó balfi pap Harkáról az édesatyját is, Payr Jánost, akinek szemei igen elgyengültek, Balfra a pap­lakba hozta. Igen szelíd, vallásos, jó lélek volt az öreg. Az utcán is hajadonfővel, fennhangon szokott imádkozni. Mint a lelkész apját az egész falu nagy tiszteletben tartotta. Nagyapámat mint képzett, szelídlelkű és hivatásának élő buzgó lelkészt nemcsak a falubeliek, hanem a soproniak is szerették. Sokan jártak ki hozzá mint fürdővendégek. Jó barátságban élt a tekintélyes Artner, Martiny, dr. Töpler és Klausz családokkal. A gyermekek keresztsziilei is ezek vol­tak. Nagy tisztelője volt a balfi paplaknak a vagyonos Ben­czúr Márton soproni gyógyszerész és ennek igen művelt és vallásos neje Munker Teréz. Tanítóképzőnkre Benczurék szép alapítványt is tettek. A kegyes özvegyet, Benczurnét kifeje­zett kívánságára teológus koromban többször meglátogattam s a vele való társalgás nemcsak nagy tisztelettel töltött el, de félelemmel is, hogy megszégyenít a bibliában való jártas­ságával. Tőle tudtam meg, hogy nagyapám nem a jenai irány híve volt. Kolbenheyer Móric, a soproniak költő-papja is nagy tisztelője volt balfi kollégájának. Első teol. vizsgánkra Kolbenheyer azért jött el, hogy a balfi pap unokáját meg­hallgassa. 1849-ben, midőn az ellenség kereste, nehéz helyze­téből egy időre nagyapám mentette ki Kolbenheyert. Balfon ő rejtette el a paplakban. Jól ismerte a balfi papi családot Fabricius Endre nyug. közjegyző, Sopron egyik jóltevője is, aki e réven még engem is barátságára méltatott. Poszvék Sándor igazgató is, ki gyermekkorában a balfi gyümölcsös­1 ) Családi házuk az volt a Várkerületen, melyet később Petrik János kalapos vett meg, ma pedig „A herrnhutihoz" címzett kereske­dés van benne. Egy ezüstkanalat Pahr Rozina kezdőbetűivel s egy Luther-képet (régi, nagybecsű olajfestményt) mint nagyapai emléket őrzök ma is nagy kegyelettel. Grundtner (f 1814) 500 forintot hagyott a soproni árvák és évi 100 forintot az alumneum részére. (Gamauf IV. Függelék 9. 1.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom