Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.
Első időszak. A papi öltöny a reformáció és az orthodoxia korában. - II. A magyar reformátusok papi ruhája.
állítja, hogy a tudósoknak a Luther-taláron kívül ilyen másik hivatalos ruhája is volt az egyes országokban és nálunk is. Hivatkozik Comeníus és más régi lelkészek és tudósok arcképeire és ezt tartja a református lelkészek magyaros ruhájának. Mátrai Lajos szobrászművész még nem volt ilyen véleményen, mert ő a bibliafordító Károli Gáspár szobrát Göncön 1890. még bőredőzetű Luther-talárban ábrázolta. (Lásd a Károli-emlékkönyvben.) Meliusz Juhász Péternek a nyáron Debrecenben felállított szobrára a művész már ilyen prémesgallérú és vágottujjú mentét adott. De alatta a gombos és a derékon övvel is átkötött reverenda, mint papi viselet a XVI, századból, még nem igazolható. Nemes Mihály a fentebb már említett csoportképen a papi ruhák között bemutatja 1600-ból Köpeci Nagy György felsőrákosi lelkész ruháját is, mely lilaszínű hosszú magyar talár s ezt igen érdekesnek és festőinek találja. Említi Boncidai Péter tardosi lelkész magyar református tudós viseletét is I. Rákóczi György korából, valamint a debreceni kollégium közismert diákviseletét 1624-ből. Veresmarty Mihály, a hitehagyott komjáti ref. lelkész, 1609. a barsi zsinaton szakállasán, bőredőzetű fekete tógában jelent meg s Ipolyi Arnold szerint a református kánonok ekkor ilyen ruhát követeltek a papoktól. Szenei Molnár Albert nemrégiben felfedezett hiteles arcképe szerint inkább világias, szűkebb zsinóros ruhát viselt. 34 De azért hosszú fekete tógája vagy reverendája még most sem volt távolról sem minden ref. papnak, Dunántúl az 1612. évi köveskúti zsinat 23. kánona még így szól: „Az egyházi szolgák tisztes középutat tartsanak a ruházatban és nyiratkozásban, hogy meg lehessen őket különböztetni a zsoldosoktól, kereskedőktől és vargáktól. Parancsoljuk, hogy mellőzvén azt a gyalázatos katonai (tisztességgel legyen mondva), a far eltakarására alig eléggé alkalmas ruházatot, hosszú köntöst és amennyire lehet, alakra, színre nézve a hivatalnak megfelelő palástot viseljenek". Legénykedő, kettécsapott süveget még a rektoroknak sem engedtek viselni, E kánon eredeti latin szövegét nem ismerem, Thury Etele a papi ruhát hosszú köntösnek és palástnak fordítja, Révész Kálmán pedig „hosszú csuha (reverenda) és palást" szavakkal. Még ha eredetiben a „pallium" szó volna is benne, 1612-ben csak a fentebbi magyar mentére, prémes bő köpenyre gondolhatunk. Semmiképen sem a francia abbék által XIV. Lajos kora óta viselt s majd nálunk is divatba jött hátfedő keskeny palástra. A sokáig érvényben volt 1623. évi komjáti kánonok is (II. r. 51. k.) csak általánosságban szólnak a papi ruháról: otthon megkezdettem." Latin verset is írt az arckép alá. Testre kicsi, de nagyeszű volt Szegedi U. o. 51. 1 Földvári L. müve is (Sz. Kis István élete) közli Szegedi arcképét. 34 Sárospat. Füz. VIII. 392—403. Ipolyi A. Veresmarty élete 271. Vasárnapi Újság 1917. 374. 1.
