Payr Sándor: Gárdonyi apja és a Ziegler család Sopronban és Nemeskéren. Újabb adatok Nemeskér történetéhez és Gárdonyi életéhez. Sopron 1934.

Hogyan lett Ziegler Sándor fia római katholikus ?

végződik, tehát ezek közé a reformációt, mint győzelmeset, nem vehette fel; de a reformációból az emberi szellem küzdelmes első csiráit Tankred és Keppler jeleneteiben igyekezett feltüntetni. A r. kath. Madách, mint evangélikus ősök ivadéka, nem tagadta meg a reformációt. (Szász K. Pr. Szemle 1925. 626. 1.) Hasonló esetet találunk a Ziegler családban is. Gárdonyinak még az apja is evangélikus volt, csak őt mint újszülöttet keresztelték római katholikusnak. De az apjának és az ősöknek protestáns szelleme Gárdonyi lelki világában is éreztette hatását. Akiket a kiterjedt és sok ágazatú Ziegler csatádból felsoroltunk, azok mind evangélikusok voltak, köztük több lelkész és tanító. A költő és ennek fia, dr. Gárdonyi József is úgy tudja, hogy elődeik „fanatikus" tehát legalább is hű és buzgó evangélikusok voltak. Erre mutat, hogy Erdélyszky Mihály, a nagy műveltségű nemeskéri lelkész és neje, nemes Takáts Eszter a lakatos Ziegler Kristóf hívására elfogadta a keresztszülői tisztet. A költő úgy emlékszik nagyanyjáról, Vítthold Rozináról, mint szelíd vallásos lelkű nőről, akinek rendes templomi ülőhelyét ma is ismerik az öregek. Ziegler Sándornak, mint iskolás fiúnak szabad bejárása volt keresztapja, a lelkész házába. Ennek könyveit is szabadon forgathatta. Az evang. hitélet akkor igen erős volt Nemeskéren. A templomért az ősök hősi küzdelmet folytattak s most ünnepelték annak jubileumát Kis János püspökkel. Történetük tele van a hithűség és áldozatkézség példáival. Jellemző, hogy miként beszélte el Gárdonyi apja asztal felett a kis fiának, hogy mii olvasott ő a lelkész könyveiből Csepreg pusztulásáról és miként siratta meg mint gyermek az evangélikusok lekaszabolását. Ez magára a költőre is annyira hatott, hogy harminc év múlva, mikor Gyermekkori Emlékezéseit szedte össze, bizalmas jó barátjának Szabolcska Mihálynak a református lelkésznek is levelet irt e tárgyban. „Kedves Miskám! — irja neki 1903. Egerből — nézz bele a magyar protestáns egyháztörténelembe és írd meg nekem, hogy Csepregen, Csurgón, Kaposvárott vagy más efféle sopron — vagy mosonmegyei helyen volt-e valaha olyan mészárlás, amely vallási türelmetlenségből származott és a protestánsok gyászával végződött? Apám ugyanis, aki lutheránus ember volt beszélte nekem gyermekkoromban, hogy a keresztapjánál a papnál olvasott egy könyvet, amelynek ez volt a címe: „A... .-i vérfürdő." Es hogy ő ezen sírt. En most az apámra való visszaemlékezéseimet irom össze. Ide kell az adat. Elég a helynév meg ha két mondatot irsz az öldöklésről. Ölel: Gárdonyi Géza. (Szabolcska L. i. m. 71. 1.) Nem nyomtatott könyv volt ez, hanem kisebb füzet és kézirat. 110. versszakból álló históriás ének ily címmel: „Csepreg városának siralmas romlásáról." Collalto császári hadvezér és Esterházy Miklós hadai dúlták fel a várost 1621. jan. 6-án. A tudós Zvonarics Imre esperes-lelkészt a templom karzatán hivei és diákjai között kaszabolták le. 1223 halottat temettek el a