Payr Sándor: Gárdonyi apja és a Ziegler család Sopronban és Nemeskéren. Újabb adatok Nemeskér történetéhez és Gárdonyi életéhez. Sopron 1934.

Ziegler János Kristóf, Gárdonyi nagyapja Nemeskéren. A lelkész és a lakatos komasága

1751. mint soproni fiatal igazgató, hatalmas szózatot intézett nemzetünkhöz s ebben a magyar nyelv müvelésére buzdította és kötelezte különösen az ifjúságot. Mint a nyitramegyei Gosztonyi fiuk inasa, kik a magyar szó kedvéért jöttek Nemeskérre két évig (1732—34) tanult itt és szerette meg a magyar népet és magyar nyelvet. Perlaky József lelkész és Porubszky Péter rektor voltak Nemeskéren a tanítói. Mint kiváló tudós két vastag kötetben nagy hazaszeretettel írta meg a magyar evang. egyház történetét, melyet II. József is elolvasott.*) És most a XIX. század elején ismét az a szerep jut Nemeskérnek, hogy egy betelepült német lakatosmester itt magyarosodjék meg a családjával, fiai ennek evang iskolájában szívják magukba a magyar szellemet s ezek közt a fiúk közt legyen a nagy magyar költőnek, Gárdonyinak édesapja is: Ziegler Mihály Sándor. Hogy a költő nagyapját Ziegler János Kristóf lakatost mi hozta ide Sopronból, azt ma már nehéz volna megmondani. Annyi bizonyos, hogy Nemeskéren különféle iparosok nagy számmal voltak már az előző században is és sok volt köztük a németnevü is. Lelkészük Bozzay György a távozásakor 1779. külön versben búcsúzott el „a mesterséget űzőktől és kereskedéssel foglalkozóktól." A helybeli uraság (Nemeskéri Kiss Pál, Inkey József báró) s a közelben lakó birtokosok bizonyára elég munkát adtak az iparosoknak. A soproni Ziegler is talán arra a hírre jött ide, hogy lakatosra van szükség. Származási helyét nem tudjuk. Valószínű, hogy Sopronban vagy Bánfalván született. A nemeskéri öregek úgy emlékeznek, hogy Bánfalván laktak a rokonaik s ők is onnan jöttek. Midőn Ziegler János Kristófnak Sopronban 1818. márc. 1-én az első fia János Gottfried született, akkor ő már 35 éves volt (1783-ban született). Ezt a halotti anyakönyvből tudjuk. Felesége, Wítthold Rozina alsólövői származású volt, de neve sem a születési, sem az esketési anyakönyvben nem található. Első fiúkat, mint kisgyermeket vitték át magukkal Nemeskérre, Itt az új lakóhelyen a nemeskérí lakatost a felesége 1820. aug, 6-án ikrekkel, János Kristóf és Mihály Sándor nevű fiúkkal örvendeztette meg, de ezek már másnap meghaltak. 1823-ban szept. 4, született azután fiúk, Mihály Sándor, a költő apja, 1826-ban jan. 25. János Lajos és 1828. okt. 3. Ferenc nevű fiúk. Az ikreknél még a régi soproni komák szerepelnek: Zobel Gottfried soproni vásároskereskedő (vasárus ?) és neje Schmied Krisztina, Wagner András soproni zsindelező és neje Ebenspanger Erzsébet, Gruber András pék és neje Deák Erzsébet. De Nemeskérről is keresztszülőknek hívták meg ezek mellé Nemes Nagy Sándor mezei gazdálkodót nejével, Kontor Rozinával és Erdélyszky Mihály lelkészt nejével, Takáts Eszterrel. A költő *) Oratio de cultura lingvae Hung. Sopronii 1751. Memorabilia aug. conf. in Hung. Posonii 1787.