Payr Sándor: Gárdonyi apja és a Ziegler család Sopronban és Nemeskéren. Újabb adatok Nemeskér történetéhez és Gárdonyi életéhez. Sopron 1934.

Ziegler János Kristóf, Gárdonyi nagyapja Nemeskéren. A lelkész és a lakatos komasága

apjának keresztelőjekor, 1823., már csak az utóbbiak, a nemes kéri „mezei gazdálkodó" és a lelkész voltak a komák.*) Ziegler lakatos és a neje bizonyára tisztességes emberek voltak, mert különben a birtokos nemes és a lelkész nem fogadták volna el a komaságot. Az evang. templommal és paplakkal szemben szereztek egy kis szerény családi házat, ebben volt a lakatosműhely. A ház az utcasornál valamivel beljebb épült. A Ziegler-gyerekek sokszor átfutkostak a szomszédba keresztapjukhoz s amint olvasni tudtak, a lelkész könyveit is kiszedték a szekrényből. Erdélyszky Mihály győri születésű, kiváló képzettségű és komoly jellemű lelkész volt, Kis János püspök tanítványa s maga is előbb már 7 éven át volt a győri kisgimnázium igazgatója, két évet töltött a jénai egyetemen. Felesége a koltai születésű nemes Takáts Eszter volt, lelkes, buzgó papné. Ezek körébe volt szabad bejárásuk a Zieglerfiuknak. Gárdonyi apja nem is feledte el művelt, jószívű keresztapját, a falusi lelkészt. Ebéd után, pipázás közben, többször beszélt róla s a költő is feljegyezte „Gyermekkori emlékezéseiben", amit hallott róla. Ziegler Sándortól így olyan adatokat tudunk meg, amelyek kimaradtak Nemeskér történetéből, pedig érdekesek. Keresztapja, Erdélyszky, Ziegler szerint is komoly, tudós férfiú volt és nagy kertész, aki a hittant maga tanította az iskolában. Erről beszélte el a költő apja : „A tisztelendő úr egyszer az iskolában elmagyarázta, hogy milyen volt az a parittya, amellyel Dávid főbe sújtotta Góliátot. A következő napokban a pap üvegháza ablakára úgy potyogott a kő, mintha az égből esne. Az iskolások ugyanis mind parittyát csináltak s a pap kertje alatt levő réten gyakorolták magukat a parittyázásban." És egy másik esetet is így beszél el a költő: „Apám a pap házánál otthonos volt. Egyszer hogy maga ült a szobában, egy régi könyvecskét talált. A címe : A csepregi vérfürdő. (De lehet, hogy más.) Harminc éve, hogy beszélte. Ebben a könyvben az volt megírva, hogy a római katholikusok a régi időben rárontottak a protestánsokra és öldösték őket. A pap belépett a szobába és látta, hogy a gyerek szeme tele van könnyel. „Mi az, amit olvasol?" — kérdezte a pap s kiragadta a könyvet a gyermek kezéből s betette a szekrénybe." („Jövendő" 1903. 19. sz. 39. 1.) De nemcsak Erdélyszky lelkész volt a Ziegler fiukra nagy hatással, hanem a két nemeskéri tanító is. Ennek az artikuláris régi egyházközségnek hírneves volt az iskolája is. Nem csoda, hiszen három püspök lelkésze is volt a falunak egymás után: Musay Gergely, Perlaky József és győri Balog Ádám. Nemeskér több mint száz évig központi helye volt a dunántúli evang. egyházkerületnek. Iskolája afféle kisgimnázium volt, melyben a *) A nemeskéri adatokat Gőcze Gyula lelkész úr volt szives velem közölni.