Payr Sándor: Gárdonyi apja és a Ziegler család Sopronban és Nemeskéren. Újabb adatok Nemeskér történetéhez és Gárdonyi életéhez. Sopron 1934.
A kálvinista papi házban és a szerkesztőségben
is, de nem bírta sokáig munkával és költséggel. Később kivált a Hazánk munkatársai közül s a Győri Közlönyhöz, majd pedig a Győri Hírlaphoz ment át, melyet Szávay alapított. Jó barátjának, dr. Csatkainak írta 1888. jan. 6. Győrből, hogy a Győri Hírlapnak is főmunkatársa és rengeteg sok a dolga. Hamarosan elment azután Szegedre, Aradra, majd Budapestre. A fővárosi találkozón 1894-ben dr. Csatkainak feltűnt Gárdonyi nagy olvasottsága és szélesebb körű magas műveltsége előbbi ismereteihez képest. Sokat is tanult azóta. A fű kinőtt a kövek alól. Csatkait, ezt a soproni izraelita orvos barátját Gárdonyi mindvégig nagyrabecsülte és levelezett vele. Még 1913. is több könyvét megküldte neki és Egerből írja: „Anyámmal és két fiammal vagyunk kis család. A fiaim a gazdasági pályán nyögik a lét keserveit. A kisebbik 16 éves, a nagyobbik 22. Én magam ma is csak húsz, mint azelőtt. Csak a fejem vénült meg." Levelét „baráti szeretettel" küldi a költő. Tehát szó sem lehet arról, hogy antisemita volt. Midőn Göre Gábor könyveivel zöld ágra vergődött, örömmel üdvözölték Gárdonyit a régi győri ismerősök, tanítók, tanárok. Ezek körében is népszerű lett Göre biró úr alakja. Midőn Sopronban a fiatalabb tanárok családtagjai Teás Klubot alapítottak, egyik tanár a teaestélyen „A tudós Göre família" című versben jellemzett röviden minden férfítagot. A refrain az volt, hogy kiki mikor és mily értelemben mondja és teszi magáévá Göre bölcs mondását: „Várni kell, míg godúkodok!" Egy sikerült képeslap is volt akkor forgalomban, mely Görét ily komoly, gondolkodó fővel ábrázolta. Más vidéki főgimnáziumban pedig a tanárok heti összejövetelén a kollegák egyike, akinek rózsás teli képe legjobban hasonlított Göre bíróéhoz, nyakába akasztotta a csutorát és Göre stílusában így diskurált Durbints sógorral, Kátsa cigánnyal és a többi szereplő figurával. Természetesen a vendéglő zárt különtermében. E sorok íróját a győri ismeretségen kívül egy pápai közös ismerős megörökítésével is felettébb lekötelezte Gárdonyi. „Péter barát", a pápai ferenciek országos hírű kolduló frátere volt ez. A költő 1898. a megszólalásig hű, igazán remek képet rajzolt róla. Ennek a hűségéért magam is kezeskedem. Pápán édesapám boltjába is többször bejött a Péter barát. Kis húgaim ujjára nyomban piros köves gyűrűt húzott. Semmit sem feszélyezte, hogy másvallásuak vagyunk. Csak meg kell kérdezni a pápaiakat, az öregeket, mi volt nekik a Péter barát? A magyar humor és leleményesség megtestesülése. Gárdonyi pompásan elleste még a színes, népies és behízelgő beszédmódiát is. Népszerűbb, kedvesebb alakja nem volt Pápa városának. Amerre jártkelt, a gyerekek összecsődültek és az öregek arcára is derűt varázsolt. Hozták neki a tojást, baromfit és apró pénzt. Egész mondakör keletkezett róla. (Hogyan ment be a komondorok közé és vitte ki az istállóból a borjut, sat.) A ferenciek ezrekért sem adták volna oda ezt a társukat. Teli zsebekkel és teli
