Payr Sándor: Hajnóczi Sámuel és fia, József. Egy lelkész, kinek tudós fia vérpadon halt meg. Kettős életrajz a francia forradalom idejéből. Sopron 1934.
Hajnóczi jegyese Sopronban és rokonai a fogságban
ban, H. Imre gyógyszerész Kecskeméten. Néhány év előtt egy Hajnóczi theologus is tanult a pozsonyi akadémián. De méltó figyelmet érdemel Hajnóczi Józsefnek a jegyese is. Láttuk mily jóakaró naiv kéréssel fordult halála előtt Kazinczyhoz s mily büszke volt ez arra, hogy Hajnóczi a jegyesét neki szánta feleségül. Dr. Hajnóczi R. József idézett művében Hauer András soproni tanácsos leányát, Teréziát mondja jegyesének, akivel állítólag budai ismerőseinél ismerkedett meg. Ezzel szemben már 1917. bebizonyítottam a Soproni Naplóban, hogy ez tévedés, Hajnóczi jegyese Küttel Sarolta, dr. Küttel Sámuelnek, Sopron város rendes fizikusának és Esterházy Miklós herceg udvari orvosának volt a szép és művelt leánya. 1769. jún. 2. született. Édesanyja is Artner Zsuzsanna, ősi soproni patrícius családból származott. Apja nagy jóltevője volt a lyceum diákjainak. Idősebb nővérét, Küttel Zsuzsannát 1791. Stanislaides Dániel soproni, majd pozsonyi igazgató vette el. A Kis János által is magasztalt Asbóth leányok, a szép Conrad Dóra, Artner Terézia költőnő és Egerváry Nina mellett Küttel Sarolta is egyik ünnepelt csillaga volt a soproni hölgyvilágnak. Magától, későbbi férjétől, Gamauf Teofil kiváló tudós soproni lelkésztől és történetírótól tudjuk ezt, aki önéletrajzában 22 mondja el, hogy neje volt Hajnóczi jegyese s ezt Kazinczy levelezése is megerősíti. A földig sújtott menyasszony, ki apját is korán elveszítette, nővéréhez Pozsonyba költözött vigasztalást keresni. Itt jelentkezett három év múlva az új kérő, a kőszegi születésű Gamauf Teofil, a göttingai egyetemről visszatért kiváló tudós, Schwartner Márton egyfetemi tanár és Artner Teréz barátja, ki mint Torkos József soproni lelkész egyetlen fiának nevelője volt Pozsonyban s rövid időre Bécsben káplán, majd Gáloson (Mosón m.) lelkész. Ide hozta Küttel Saroltát papnénak, öt év múlva pedig Sopronba költöztek. Gamauf itt Kis János mellett is igen kedvelt papjok volt a soproniaknak s a kedves papnét gróf Zay Petemé, a költői lelkű Calísíus Mária is szívesen fogadta házában. Gazdag gyermekáldás vidámítá fel a paplakot. De Lujza lányuk életében az édesanya tragédiája is megismétlődött. Keserű szerelmi csalódása (egy magasrangú katonatiszttel) gyászba borította az egész családot. 1833-ban halt meg Hajnóczi egykori jegyese 64 éves korában. Gamauf megható szép szavakkal emlékezik róla: „Szellemes, erős lelkű nő volt, aki bármily nehéz helyzetben is tudott magán segíteni, örökké vidám kedély, akit semmi csapás sem tört meg, résztvevő szíve kimondhatatlan bensőséggel csüngött férjén és gyermekein és szívesen tett jót másokkal is." Kazinczy nem feledte, hogy ezt a nőt Hajnóczi neki szánta. Büszke volt reá. Nem csak naplójában emlékezik róla, hanem még 1806. is Kis Jánostól kérdezi: „Hát mátkájából mi leve? Él-e, férjhez mene-e ?" Majd 1814. újra kérdezi Rumy Károly 22 A soproni ev. ehközség tört. V. 952,
