Payr Sándor: Hajnóczi Sámuel és fia, József. Egy lelkész, kinek tudós fia vérpadon halt meg. Kettős életrajz a francia forradalom idejéből. Sopron 1934.

Hajnóczi az utókor emlékezetében

György soproni tanártól: „Sohasem kérdeztem öntől, hogy mi lett Hajnóczi jegyeséből ? Doktor Gittl (vagy valami ilyen) lánya volt Sopronban. Mondjon el mindent, amit róla tud. Hol van. kihez ment férjhez. Él-e, vannak-e gyermekei ? Boldog-e ?" Rumy részletes, bizalmas tudósítást küldhetett, mert Kazinczy 1814. dec. 1. így köszöni meg neki: „Amit Gamauf esperes úr nejéről írt, sok örömöt szerzett nekem. Ily szabadon közölni ítéleteinket, a barátság előjogaihoz tartozik. Mi a keresztneve ? Az ön szép neje tudni fogja." (Kazinczy lev. XIL 118. 212.) Hajnóczi barátsága és életsorsa mély nyomokat hagyott Kazinczy leikében. Hogy mily nagyra becsülte, azt fentebb láttuk. Hajnóczi az utókor emlékezetében. A vérpadon végződött mozgalomnak vezetői közül a nagy közönség többnyire csak Martinovics nevét ismeri. Sokan még ma is kiváló szabadsághöst látnak és ünnepelnek benne. Pedig a titkos társaság két legkiválóbb tagja, Kazinczy és Hajnóczi, mindjárt a bécsi vallomások után nagy csalódással ismerték meg bűneit és lesújtó ítéletet mondtak róla. Hajnóczi, aki időközben a ferenci szerzetesből és szászvári apátból lett kalandornak titkos kémszolgálatait, kicsapongásait, uzsorakölcsöneit és egyéb aljasságait is megtudta, elfogatásakor és a levelek átadásakor már alávaló gazembernek (niederträchtiger Schurke) nevezte Martinovicsot. Kazinczy pedig leveleiben „gonosz, megromlott, gazlekű embernek" nevezi és „istentelennek, akit mindenre képesnek lehetett tartani". Hiszen félrevezette, megcsalta s azután elárulta és kiszolgáltatta társait. De erről a világ nem tudott. I. Ferenc király annyira félt a mozgalom felújulásától, hogy az egész Martinovics per aktáit saját belső titkos levéltárába zárta el, ahonnan csak legújabban kerültek elő. A világi hatóság is tervszerűen igyekezett Martinovics és társai emlékét eltemetni. A felmentett vádlottaknak is reverzálist kellett aláírni, hogy peres ügyükről nem beszélnek. Csak egyes bátor, művelt és szabadelvű férfiak s ezek is csak maguk között mertek még róluk beszélni. A francia forradalom s Martinovics és társai kivégzésének hatása alatt erős reakció indult meg az egész országban. A főurak, például Széchenyi Ferenc gróf is, aki kevésbe múlt, hogy Hajnóczitól a forradalmi Kátét is meg nem kapta, örültek, hogy még jókor félrevonultak s bele nem kerültek a vallomások aktáiba és a foglyok celláiba. Csak az egy Sigray Jakab gróf lépett be a társaságba, aki azután áldozatul is esett. Kazinczy és Dessewffy József csodálkozott azon, hogy az előbb oly szabadelvű Széchenyi gróf miként eshetett bele az ő mostani „religiosus gyengeségébe". Gróf Gvadányi József, a magyar író „A peleskei