Payr Sándor: Hajnóczi Sámuel és fia, József. Egy lelkész, kinek tudós fia vérpadon halt meg. Kettős életrajz a francia forradalom idejéből. Sopron 1934.
A halálos ítélet. Találkozás a siralomházban Molnár János pesti lelkésszel
Ambrózy Pál kír. ügyész és Kopasz István jurátus védője volt. De Horváth óvatosságból mindjárt kezdetben megkérdezte: szabad lesz-e neki mindent mondani, amit akar, s hallván, hogy nem lesz „sokféle elfoglaltságának" ürügye alatt visszalépett. 18 Németh főügyész Kazinczynak még azt a Hajnóczihoz írt tréfás levelét is eredetiben mutatta fel, melyben így panaszkodik a bajáról: „Ich liege hier (Nagyváradon) an den goldenen Adern krank, die mich ohne Gatyen zu seyn und im Bette zu liegen zwingen; alle Augenblicke bin ich in Gefahr, meine Hosen zu beflecken. Die Haemorrhoide hat mich zum Sansculotte gemacht." (Napló 30. 1.) Madách Sándor ügyvéd, „a szabadkőmíves testvér" is márc. 20. meglátogatta Hajnóczit a börtönében. Ekkor nyomta ennek kezébe titkon a fentebbi összegyűrt levelet, de ez is Németh kezébe került. Az ítéletben súlyosbító körülménynek mondta Németh, hogy Hajnóczi jelentékeny fizetéssel járó királyi hivatalt viselt s így a király iránti hűségre tiszti esküje is kötelezte. A halálos Ítéletet a hétszemélyes tábla is tárgyalta, megerősítette s május 4. hirdette ki. Ferenc király nem adott kegyelmet, mert uralkodói kötelességének tartá, hogy „példát állítson s hasonló gonosz merényletektől másokat elrettentsen." A két fiatal Habsburg, a nádor és a király a francia példától (XVI. Lajost 1793. jan. 21. végezték ki a guillotinnal) felettébb megrémült, ezért lett oly szigorú az ítélet. Németh ügyigazgató pedig a király kegyét kereste. Martinovics társaságát sokkal veszélyesebbnek látták, mint amilyen volt s ebben is a tudós, de felettébb jóhiszemű Hajnóczi jellem dolgában messze kimagaslott. A magyar történetírók, Fraknói, Marczali, Szekfű, mind megállapítják, hogy Martinovics társasága igazi komoly veszedelmet nem rejtett magában. Szétszórtan összesen csak 75 tagja volt, művelt, iróemberek, fiatal juristák, egyetemi hallgatók, tizenöten még a 25 éven alul. Négy volt köztük a r. kath. pap, protestáns csak Túrós Péter, az ócsai ref. lelkész. Verseghyről megjegyzi Kazinczy a naplójában, hogy őt „csak az a tekintet tartá meg életben, hogy úgy két pap veszett volna, holott nem Prédikátor egy is". (43. 1.) A megalakulástól a felfedeztetésig csak három hónap múlt el. Ily rövid idő alatt nagy bajt szerezni nem is lehetett. Marczali szerint a király s az általa irányítót bíróságok eszméket akartak sújtani, nem tetteket, mert hiszen ilyent nem is követtek el. Az egész összeesküvés csak mintegy a magyar írók politikai akadémiája volt. Végzetessé vált, hogy Martinovics a két társaságát — ő sem valósággal, hanem csak nagyzó hazudozásaival — a franciákkal hozta összeköttetésbe. Ez ijeszté meg a királyt és a békét féltő polgári társadalmat. Helyes dr. Gárdonyi Albert megállapítása „A magyar jakobinusok" kötetében: „Hajnóczi reformpolitikus és nem forradalmár volt s tragikus sorsát nem írásainak, hanem a reakciónak rovására kell írnunk." (31. 1.), 18 Kazinczy napi. 29. Fraknói i, m. 340.
