Payr Sándor: Hajnóczi Sámuel és fia, József. Egy lelkész, kinek tudós fia vérpadon halt meg. Kettős életrajz a francia forradalom idejéből. Sopron 1934.
A halálos ítélet. Találkozás a siralomházban Molnár János pesti lelkésszel
Meglepő ez egyhangú véleménnyel szemben, hogy legújabban Mályusz Elemér Sándor Lipót nádor életében a magyar bolseviki forradalomból vonva következtetést, Martinovics és társainak mozgalmát is igen komolynak és veszélyesnek, „mesteri módon kitervezett robbantó munkának" mondja. De hogyan volt akkor lehetséges, hogy midőn Hajnóczit, a jobbágyok sorsán könnyíteni akaró nagy emberbarátot és társait elfogták és vérpadra hurcolták, sehol sem a jobbágyok, sem a polgárok, sem a köz- és főnemesek sorában senki nem mozgolódott, aki őket a bakó kezéből kiszabadítani akarta volna. A 75 ember, írók, költők, a fiatal jogászok, a néhány tisztviselő és földbirtokos nem valami mesteri módon tervezte ki mégsem a dolgot és nem robbantott. Május 18. a Gárdaházban olvasták fel a királyi kegyelmet megtagadó leiratot. Sigray grófot ájultan vitték a szobájába, Szentmarjay Németh fővádlót szidta, ki kegyelmet ígért neki, ha őszintén bevall mindent. Laczkovics Martinovics ellen fakadt ki: „Ez egyszer hittem papnak s ez is halálra viszen". Martinovicsot a ferenciek templomába vitték s ott ünnepélyesen fosztották meg papi rangjától. Hajnóczi Kazinczy szerint szokrateszi nyugalommal hallgatá a királyi parancsot. „Távozhatom-e" — kérdezé s az igenlő feleletre fejét meghajtva, minden szó nélkül ment vissza börtönszobájába. Ettől fogva két katona őrizé mindegyiket. A lánc ezután a szokás szerint levétetvén rólok, Hajnóczi felfogta s megcsörgetve monda oly hangosan, hogy társai is hallhassák: „Jobb meghalni, mint akár csak három évig is viselni ezt a láncot". Alig félóra múlva Nóvák, a parancsnok kapitány lépett be szobájába s bemutatá neki a magával hozott Molnár János pesti evang. lelkészt. Rögtön távozni is akart, de Hajnóczi viszszatartá: „Kapitány uram, vezesse el ezt az embert". Erre Molnár megkérdé : „Hivatalom vagy személyem ellen van valami kifogása?" — „Hivatalát, mondja Hajnóczi, egész életemen át tiszteltem és most is tisztelem ; jó emberek is vannak a lelkészek között. De azt hiszi ön, hogy én nem tudom, hogy ön protestáns jezsuitizmusból a titkos rendőrséghez csatlakozott és polgártársait az udvar előtt bevádolta ? Weg, weg, mit einem Schurken! Weg, sage ich Ihnen, Herr Hauptmann." Ezt már Nóvák kapitánynak mondta a fogoly. De a lelkész mégis ott maradt, a kapitány magukra hagyta őket. Molnár meggyőzte Hajnóczit, hogy megrágalmazták őt előtte, mint lelkész kémszolgálatot nem végezhetett. S valószínűleg üzenetet is hozott neki, mert hiszen unokaöccse, Wrhovszky Sámuel és sógora Fodor Ferenc szintén fogva voltak. így kibékült a lelkésszel és magánál tartá. „Attól kezdve — írja Kazinczy — azon vidámság és nyugalom, r melyek az erénynek és valódi nagyságnak társai, egy percig sem hagyták el. Ártatlanul szenvedünk, monda, az uralkodó párt áldozatai vagyunk.
