Payr Sándor: Zrínyi prókátora. Győr 1937.
I. FELVONÁS
9 polgárság. A város kőfala neki a világ vége, azon túl nem iát és nem érez. A bécsi kaput megnyitja, mert onnan vár szabadítót; de a magyar kapu csukva van, nekik mi lázadók vagyunk. ANDRÁSSY: H ál'Istennek, valamennyi itt sem ilyen. Lacknerék, Artnerék iskolája még nem halt ki. Ők tudták, hogy a mi hátunk fedi Európát és a mi vérünk foly mások nyugalmáért. íme nézzed, Gradt, Reichenhaller tiraimék velünk vannak a tanácsban. Nekik csak a nevük német, szívük velünk érez. Magyar iskolánk az ő művök. De nem is kedvesek ám Nágli uram előtt. LÖVEY: Már az igaz. Más bíró járása leszen most fölöttünk. Hol vannak az idők, mikor még Nagy János, Pápai Imre voltak a városbírák. Ma a Nágli Poldik regnálnak. Napjaink számlálva vannak nekünk is a tanácsban. ANDRÄSSY: Most csak azt várom, a mi jó Wittnvédy kománk hogyan fér meg az új bíróval, ki néki még jegyző korából antagonisfája? Két éles tőr egy hüvelyben. LÖVEY: Az szegény most Zrínyivel van künn a csatamezőn. Nemcsak tollal, hanem már karddal is szolgálja. Az utolsó reménycsillagot félti benne. De mit használ, mikor itthon a fészkében sem tudja összeboronálni a két pártos nemzetséget. ANDRÁSSY: Én félek az első összecsapástól. Nágelruk megnőttek a szarvai, Wittnyédy pedig inkább törik, de nem hajlik. (Künn zajos léptek.) LÖVEY: íme már jön. Hódolj komám, köszöntsd a magyarok barátját. (A főajtó nyílik, mindenek arra néznek.) 4. JELENET. (Előbbiek és Nágel spanyolgalléros hivatalos öltönyben, kezében a bírói pálcával. Metzger jegyző, füle mellett lúdtoll. Német tanácsosok és néhány polgár.) NÁGEL (nagy gravitással lép be, a nénietek meghajlással köszöntik) : Micsoda sokadalom ez itt, micsoda nyájaskodás. Ha maga a magisztrátus nem tart tekintélyt, hát mi lesz