Payr Sándor: Zrínyi prókátora. Győr 1937.

I. FELVONÁS

8 FEJES: Nem jól tudja, ők is fizetnek városi adót, hisz reverzálist vesznek tőlük. SCHNABEL: De Fitnyédi csak nem fizet, pedig két háza van? FEJES: Kelmed sem fizetne, ha jussa volna hozzá. Witnyédy nemes is, prókátor is. Két nagy ok, hogy ne fizessen. SCHNABEL: Áztat mi nem tűrjük. Csinálunk leszámolást. FEJES: Ott leszünk. Állunk elibe. (Fuvóhangszerek zenéje hallatszik a torony erkélyéről.) SCHNABEL: Most legyünk csendes. Jönnek a templomból. FEJES (a hátsó ablakon kinézve): Fújjad csak toronyőr! Varjak és vadludak táncoljanak fent a muzsikádon. Szegény Magyarország! Neked német nótát fújnak itt a határon. Az ekhót meg Bécsből várják. 3. JELENET. (Pauer, Krámer és egy tanácsos: a szenátorok német ruhájában. — Andrássy, Lövey, Gradt és Reichenhaller: magyar ruhában. Toronyzene hallatszik, míg egymásután beszállingóznak s fel-alá járkálnak. Közben panaszos városi polgárok is jönnek s a fal melletti padokra ülnek.) KRAMER: (Nagy rátartisággal jön be s bár kelletlenül, mégis kezet nyújt az egyik padon ülő polgárnak). PAUER (félrevonja) : Ne fraternizálj. Ha már szenátorságra vitte Isten a dolgodat, tartsd is a rangodat. A familiaritás megöli az auktoritást. KRAMER: Igazad van. De hát az ember gyenge és megfeledkezik. Uj ember is vagyok még a hivatalban. (Leülnek hátul az asztal mellé.) ANDRÁSSY (a szín elejére jön Löveyvel): Ennek a burgerlájtnak még a papja is mennyire fél a császártól. Mennyire lelkünkre kötötte a hűséget. Hej pedig a félholdnál is nagyobb veszedelmünk nekünk a sas, a kétfejű. Török és német, mint két malomkő horzsolja halálra a mi szegény nemzetünket. LÖVEY: Barátom, ezek a magyaroktól félnek. Bocskaynak sem tártak kaput. Szűkkeblű, óvatos és haszonleső ez a