Payr Sándor: Zrínyi prókátora. Győr 1937.

III. FELVONÁS

67 foglyul vitték előbb Visegrád, azután pedig Siklós várába. És nem is bocsáták szabadon, míg a léhűtő sáskahadat ki nem verte! PETRÖCZY: Ez már aztán cselekedet. Azok magyarok voltak. BETHLEN: De bátyám, csak nem akar repetálni a históriában? Lipótot jól őrzik ám. És micsoda vakmerőség volna szabadságától, talán életétől is megfosztani a királyt! WITTNYÉDY: Az élete szent előttünk. Hanem a szabadsága, hej, azzal sokszor csúfúl visszaélt a mi vesztünkre. Csak a bűnös környezetből, az olasz és német tanácsosok, e kufár népség kezéből akarjuk kiragadni. A király gyenge, mint a gyermek, aki muzsikál, játszik; a király beteg, aki kárt tehet magában s másokban. El kell tehát különíteni és vigyázni reá. PETRÖCZY: Vakációra visszük két hónapra. BETHLEN: De tanulnia kell a vakációban. Megtanulni, hogy a régi hadvezérek, Salm és Svendi mily őszinte tisztelői voltak a magyar vitézségnek és hűségnek. Csak az újabb kapzsi tanácsosok hajlítják el a király szívét tőlünk. WITTNYÉDY: Én nem tréfálok. Komoly a dolog nagyon is. Tudom, hogy a fejemmel játszom, de azt is hóhérbárd alá adom, ha használhatok vele hazámnak. BETHLEN: Gyermekei vannak édes bátyám, ne rohan jon vesztébe. Oly kaland és merészség ez, mely már túllép a józan ész határán. WITTNYÉDY: Ej, hát mondjatok ám dühöngőnek, bolondnak. De amitől nemzetem szabadulását várom, azt megteszem. PETRÖCZY: Ne tágíts, barátom. Mondd el hogyan tervezzük és Bethlen is megnyugszik. WITTNYÉDY: Neki elmondhatom. Az idő most kedvez. Bécs városa mulat. A királyt senki sem félti. Ö maga sem fél, Jiisz menyasszonyát várja. Csekély kísérettel indul Laxenfcurgba aráját ott fogadni. Én akkorra Zrinyi Pétertől kérek ötven huszárt s Wesselényitől is ugyanannyit. A kíséretet szét2*