Payr Sándor: Zrínyi prókátora. Győr 1937.

III. FELVONÁS

68 verjük s a királyt magunkkal visszük magyar földre, hogy lakozzék egyszer már köztünk is. PETRÖCZY: Jó helyet csinálunk néki. Énhozzám Kaszavárába visszük a Vág mellé. Nem leszen ott semmi baja. Kárpittal vonatunk be minden falat, tenyerünkből etetjük. Ott is muzsikálhat. WITTNYÉDY: Célunk az, hogy megijesszük Ausztriát. Lesz zavar Bécsben, ha eltűnik a császár és nem tudják hová. Mi pedig közrevesszük ő felségét, felvilágosítjuk, kedvét keressük. És nem bocsátjuk el, mig idegen tanácsosait el nem üzi s a magyar alkotmányt nem biztosítja. PETRÖCZY: Szóval a tusakodó Jákobbal mondjuk el mi is: nem bocsátlak el, mig meg nem áldasz. WITTNYÉDY: Meggyőzzük róla és a história még megtanítja az uralkodó házat, hogy sem a spanyol, sem a szláv,, sem más nemzetiségben nem bizhatik; de ha esküjét megtartja, a magyar életét, vérét adja királyáért. BETHLEN: Szent igazság. De a leckét kegyetlennek és kivihetetlennek tartom. PETRÖCZY: Bátraké a szerencse. Más út nem nyílik. A végsőhöz nyulunk. Zsigmond király okult a fogságából s mikor kiszabadult, megbocsátott. WITTNYÉDY: Késő minden okoskodás. Itt tenni kellHazánk végső veszedelemre jutott, nem lehet már válogatnunk az eszközökben. BETHLEN: Ha becsületben nem élhetünk, hát haljunk meg. Én is velük megyek. 11. JELENET. E 1 ő b bi e k. Metzger, P a u e r, Krámer. WITTNYÉDY: Hát kelmelek hogy kerülnek ide? METZGER: Nágel biró ur is feljővén a királyi menyegzőre, mivel Wittnyédy uramat otthon már egy hónapja nem találjuk, ide hoztuk Lipót király rendeletét, mely meghagyja, hogy házát és szőleit eladván, hagyja el a várost. Különben a város fogja nevezett ingatlanokat kisajátítani.