Payr Sándor: Zrínyi prókátora. Győr 1937.

III. FELVONÁS

66 taini, amennyire a magyar Bécs városában mulathat. Isten megáldja ügyünket. (Bethlen a zárt ajtót felnyitja. Zrinyi, neje és a követ el.) 10. JELENET. Wittnyédy, Petrőczy, Bethlen. BETHLEN: A döntő lépés tehát megvan. Számolt-e bátyám, minden következménnyel. Mert áruló is akadhat, mielőtt a francia oltalmunkra siet. WITTNYÉDY: Leszámolok én édes öcsém uram mindeneste magammal, mikor álmatlan éjszakákon hazám sorsán töprengek. „Magyar vitézeknek földbe temetett csontjai s azok nagy lelkének árnyai nem hagynak nekem aludnom, ha kívánnám is, nem hagynak tétlenül pihennem, lia elfáradnám is. Vizek, hogy nem zúgtok! Istenfélő eleink, nagy Zrínyi, hogy fel nem támadtok!" Keltsétek fel álmából e satnya nemzedéket. BETHLEN: Az aranybulla jogot ád a felkelésre. De azt mondják, Leopoldus jó ember, csak gyenge király. A tanácsosai gonoszak. PETRŐCZY: Ha nem igyekszik oltalmunkra, mire való nekünk a király? WITTNYÉDY: Édes barátaim, feltétlenül a franciában én nem bízom. Jó lesz még egy vasat a tűzben tartanunk. Van ugyanis egy titkos tervem, melyet a bán halála után talán már csak a kétségbeesés szül meg agyamban. Boldogult uram, Zrínyi Miklós históriás kéziratából, melyet én reám bízott, Zsigmond királyról olvastam én valamit. PETRŐCZY: Az is német volt, idegenek vették körül. WITTNYÉDY: Az is éppen a menyegzője előtt állott, mint most Lipót király. S ekkor történt 1401. tavaszán, hogy a nemesek felrohantak hozzá Buda várába és fegyverrel kezükben megkérdezték: „Uram, király, elűzöd-e az idegeneket? Ha elűzöd, királyunk vagy; ha nem űzöd, foglyunk vagy!" Zsigmond felháborodva ellenkezett, a magyarok pedig szépen