Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - XI. A régi nagyság utolsó évei. I. Lipót kora a Szelepcsényi-féle törvénykezésig.1657—1674.

megkezdte az evangélikusok üldözését. Erre nézve gúnyosan írja 1663. a Csáktornyáról visszatért Wittnyédy Pártingernek: „Házamhoz érkezvén, bizony szomorúan értettem, az ártatlan lutheránus törökök ellen való vicegenerális (Esterházy) az ő szentelt körösztös hadával az lándoríejérvári mezőkön, hogy már... de inkább az sopronyiakon hóstatban és faluin valóban nagy vitézségeket cselekedtek, embereket öltek, vagdaltak, fosztottak, egyszóval minden latorságot megcselekedtek, valamit a pogány megcselekszik. Úgy adjon az Isten jót, ha soproni polgármester voltam volna, minthogy ittbenn a városban volt, megarestáltam, kötöztettem és fogva mint ilyen latrot ő felségének küldöttem volna, de ezen félénk nyulas pásztorok előtt gyapjat sz..ik a farkas. Talán ez is az apja nyomdokát akarja követni, aki az szegény ártatlan csepregieket levágatta volt."

1 És a főispánnak ez a türelmetlen szelleme hatotta át ekkor már az egész vármegyét. Az alispánok: Bezerédy György (1655—62), Rábi István (1662—69) és Cziráki Mózes (1672—89) mind r. katholikusok és hű segédtársai Esterházynak. Csak Rátky György (1669—72) volt az egyetlen evangélikus, aki azonban már mit sem tehetett hitfeleiért. A nagy ellenséges táborral szemben csak az egy Zrínyi Miklós gróf, horvát bán, a buzgó r. katholikus, de emellett bölcs és szabadelvű államférfiú, ama kornak legnagyobb magyarja kelt védelmére a protestánsoknak, s ezek közt közelebbről a soproniaknak is. Bizalmasa, Wittnyédy István nyerte meg őt Sopron számára. Jellemző már reá nézve, hogy abban a korban Wittnyédy személyében egy lutheránus embert választott titkárának és ügyvédjének, akiről Ruchich János zágrábi alispánnak irja: „Witnyédyt jó embernek ismerem és a jó lelkiismeretű lutheránust többre becsülöm a rossz lelkiismeretű katholikusnál."

2 Forstall tisztartóhoz irt levelében is azt mondja, hogy Wittnyédy olyan triumvir, ki a kölcsönös bizalomnak triangulusát, melyet nem könnyen lehet mások előtt megnyitni, zárva tartja. Zrínyi a maga lábán járt, nem volt a papok szolgája. Ezért nem kellett nádornak. Klobusiczky írja róla II. Rákóczy György1 Célzás Esterházy Miklósra és az evang. Csepregnek 1621. évi pusztulására. Vitnyédy lev. II. 98. 2 Vitnedium pro bono viro nosco et majoris existimo bonae conscientiae Lutheranum. quam malae Catholicum. Győri tört, és rég. füzetek II. 204. Zrínyi M. nevelőanyja is, miként Takáts Sándor kideríterte, Batthyány Ferenc neje, az evang. Lobkovitz Poppel Éva volt. Innen a protestánsok iránt való tisztelete.