Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

BEVEZETÉS. - I. Sopron vallásos élete a középkorban.

bajait. Konstanzban és Bázelben tárgyalják a viklifiták és husziták dolgait, kik a szentírásra hivatkozva támadták az egyház visszaéléseit. Magyarok is nagy küldöttséggel voltak e zsinatokon. És a soproni kereskedők is, kik messze földre eljártak a vásárokra, értesülve voltak a külföldi eseményekről. Ismerték a Konstanzban történteket is. A többi magyarországi követ között ott volt a soproni is. Ugyanis bizonyos Wogathics András 1417. július 26-án Konstanzból ír levelet a soproniaknak s ebben a zsinat dolgairól szólva említi, hogy július 24-én Luna Pétert (XIII. Benedeket) letették a pápaságból s mivel a másik két pápa is, Gergely és János, kik eddig a Krisztus népét pusztították, lemondtak: semmi akadálya sincs, hogy most már egy igazi pápát (unus verus Pontifex) válasszanak és koronázzanak meg.

1 De nemcsak levelezésekből tudták meg az ilyen híreket, hanem VIII. Bonifatius óta publicisták is voltak már, kik irott művekben tiltakoztak a pápák túlkapásai ellen és keltek védelmére a népek és világi fejedelmek jogainak. Az ilyen röpiratok előbb irott másolatokban, később nyomtatásban a gazdagabb kereskedő városokba is eljutottak, melyeknek polgárai mohó kíváncsisággal fogadták az újsághíreket és a bátrabb hangú támadásokat. Az ellenzéki vallásfelekezetek: katharok, valdensek (nálunk többnyire patareni néven mind kettő) és a husziták hazánkban is jelentkeztek. Sopronnak is volt alkalma őket megismerni. Hódító erejük ezeknek abban állott, hogy a bibliát az egyházi tilalom ellenére lefordították a nép nyelvére, ezt ismerték el egyedüli hitszabályozó tekintélynek és ennek alapján bírálták az egyház tanait, papjait és intézményeit. Az Árpád-ház kihalta után, mikor az interdictum alá vetett budai polgárok kilenc évre elszakadtak Rómától, itt az ország fővárosában is voltak patarenusok vagy valdensek.

2 Sopronnak is tudomást kellett rólok vennie, mert a közeli Bécsben a XIV. században a valdensek közül többet nyilvánosan megégettek. Egy más forrás szerint is Alsó-Ausztriában a XIV. század végén a földmíves és mesteremberek osztályából való valdensek közül tizenegyet megégettek. Ezek közül Skalig Simeon magyarországi volt, akit apostoluknak tartottak s aki nagy állhatossággal szenvedte el a martir1 Gamauf G. Documente der Oedenb. Kirchengesch. I. kötet 2. rész 507. 1. Kézirat. Másolat a városi levéltárból. 2 Horváth M. Magy. orsz. t. II. 141—151. Warga L. A ker. egyh. tört. I. 402. 1. Bauhofer, Gesch. der ev. Kirche in Ungarn 16. 1.