Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.
ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - VI. Az első számkivetés két évtizede. A keresztúri és nyéki templomjáráskora. 1584—1606.
istentiszteletüknek betiltása valami szokatlan közönyt és fásultságot érlelt meg szivükben. Ki is mondták nyíltan: míg a lelki szabadságot vissza nem állítják, a testi szabadságért, a város és ország megmentéseért sem tesznek semmit. Egyetlen lutheránus pap jobban fel tudta volna őket villanyozni, mint a tisztelendő teljes káptalan, mely hívatlanul érkezett. 1 Azt lehetett volna remélni, hogy ily nemzeti közcsapás idején csak szünetelni fog a vallási viszály és üldöztetés. És legkevésbbé várták ezt azoktól, kik magok is vendégjogon laknak a városban. De mihelyt a török veszedelem csak egy kissé is csillapulni kezd, a káptalan űzi itt a legkíméletlenebb ellenreformációt. Ők a kémek és feljelentők; a plebánusok panaszkodnak, hogy hajtják és fenyegetik őket. Ily nehéz időkben a vallásos vigasztalás szükségét érezve a tanács is, mely eddig oly szigorúan szorította engedelmességre a várost, most maga szánja el magát, hogy a fennálló tilalmak ellenére evangélikus lelkészt keressen. Tiz év óta nem volt már ilyen a városban s most 1594. okt. 7. Grácba írtak ez ügyben, a honnan Zimmermann gráci első lelkész ígért is egy prédikátort. Október 29. érkezett ide Grácból Zorn György, kit a város meg is vendégelt. De már későn jött, mert a polgárság időközben más papot hívott. 2 Történt ugyanis már előbb okt. 17-én, hogy a török ellen való védelműl Herberstein Jakab Ferenc bárót küldték Sopronba egy kisebb zászlóalj katonával. Ennek seregében volt tábori pap Mag. Grünberger Gábor, előbb Mosonszolnok (Zaneck) lelkésze, aki őrnagyának parancsára kétszer prédikált itt szabad ég alatt és kétszer a Szent György-templomban. Beszéde, melyet a város nagy lelki szomjúsággal hallgatott, annyira megtetszett, hogy midőn Herberstein felsőbb parancsolatra már okt. 27. hirtelen tovább vonult, a lelkészt a polgárság az őrnagy beleegyezésével itt fogta s bár a tanács ellenezte, rendes lelkészének is meghívta. Volt tehát öröm a városban, mely azonban nem sokáig tartott 3 . 1 Lásd Zrinyi Miklós nyilatkozatát az evang. katonák vitézségéről. M. Prot. Ehtört. Adattár V. évf. 1906. 171. 1. 2 Zimmermann 2 levele. Gamauf, Dokumente I. 2. A. 91. A megvendégelésről a vár. szám. De 1594. nov. 3. a r. kath. esperest, a keresztespapot s még egy öreg papot is megvendégelt a város. Ők sem panaszkodhattak. Gamauf I. 364. 1. 3 Russ krónikája szerint Polheim ezredes a gyalogsággal hozta volna ide Grünbergert. Russ krón. 14. 1.
