Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.
ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - VI. Az első számkivetés két évtizede. A keresztúri és nyéki templomjáráskora. 1584—1606.
telték a királytól, 1 Ernő főhercegnek és Draskovichnak az a geniális ötlete támadt, hogy az egész tartozást az engedetlen soproni lutheránusok fizessék le birságúi. Az évi királyi adót, a 400 tallért azért természetesen továbbra is kellett volna fizetniök. 1584. végén jött meg az erre vonatkozó rendelet, még csak 14 napi haladékot sem kaptak a fizetésre. A soproniak a következő év elején tanácskoztak a pénznek előkerítéséről, de mielőtt kifizették volna Gering Jánost és Schiefer Jánost mégis elküldték Prágába, hogy Rudolf királytól az igazságtalan megsarcoltatásnak elengedését kérelmezzék. Jókor mentek. A sebeiből felépült Krini Máté pap is éppen ekkor járt Prágában. A fejéből kivett csontszilánkot vitte magával, hogy azt mint bűnjelet Rudolfnak megmutassa. Tetszett-e a csontdarab a csillagvizsgáló királynak, azt nem tudjuk. De az élelmes Krini mégis okosan adott túl rajta. Ugyanis Rudolf nővére, Erzsébet, IX. Károly francia király özvegye vette át tőle a drága csontot s azt mint ereklyét az általa alapított „királyi zárda" (Königliches Kloster) templomában helyezte el. így járult hozzá a soproni eretnekség akaratlanul is a császárváros ereklyéinek kincstárához. 2 A panaszos pap ellenére is azonban a soproni követek nagy szerencsével jártak Prágában, bizonyára a pénzt sem kímélték, mert Rudolf király a Choron-féle tőketartozásnak lefizetését elengedte nekik s a soproniak ezután is még 20 évig a régi módon fizették királyi adójukat a Choron családnak. Ettől tehát megszabadultak, de elég nagy teherként nehezült reájuk vallásszabadságuknak elvesztése, melybe a soproni nép belenyugodni nem tudott, bármint intette is őket a tanács béketűrésre. Két éven át éjjelenként egy tanácsbeli és egy polgár járt körül a városban a felett őrködve, hogy senki a pápistákat ne bántalmazza. 3 A tanácsbeliek Bécsben adott szavuk és aláírásuk 1 Az örökösök közt volt leánya Choron Katalin is, Thurzó Elekné, a későbbi nádornak, Th. Szaniszlónak anyja. Gamauf I. 341. 2 Faut krónikája nyomán irja Gamauf: Es habe dieselben (die Knochensplitter) die französische Königin nebst andern Heiligthümern in ihrer Kirche zu Wien, als eines Mártyrers Knochen aufbewahren lassen. Erzsébet férje halála (1574. máj. 30.) után tért vissza Bécsbe s 1582. alapítá a zárdát, amelyet kétszáz év múlva II. József törölt el. Ennek helyére épült a két protestáns templom a Dorottya-utcában a Hofburghoz közel. Erzsébet 1592. halt meg, mint e zárda apátnője. Gamauf 1. 342. 3 Faut krónikája. Gamauf I. 343.
