Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - VI. Az első számkivetés két évtizede. A keresztúri és nyéki templomjáráskora. 1584—1606.

által voltak kötve s ők már a börtön levegőjét is megízlelték, tehát nem vehették könnyen a dolgot. A nép ellenben nem gon­dolt ezzel s azért sokszor volt közöttük összeütközés. A polgárok továbbra is seregenként jártak ki Nyékre és Kereszturra prédikációt hallgatni, kereszteltetni, eskettetni és az úrvacsorát venni. Sőt e cselekvények végzése céljából időnként a papokat is behozták a városba. Spillinger pedig mind ezekről sietve küldte a jelentést, amelyre sűrűen jöttek a legszigorúbb rendeletek. Újabb ellenszegülésre adott alkalmat az 1585. évi karácsony. A plebánus ugyanis házról-házra bemondva hagyta meg szigorúan, hogy az ünnepet az új naptár szerint kell megülni. S annyit meg is tettek az evangélikusok, hogy a pápisták ünnepén tartózkod­tak a nyilvános munkától, de ők maguk a karácsonyt csak tíz nappal később Nyéken és Kereszturon ünnepelték a régi naptár szerint. Ezek a vidékre való zarándokiások most már egészen nyíltan, szinte tüntetőleg történtek. Nagy csoportokban jártak ki, egyesek fegyvert is vittek magukkal s útközben örömlövésekkel bosszantották a klérust, mely itthon üres templomokban miséz­hetett. 1 A városi tanács, jóllehet maga is evangélikus volt és fájó szívvel bűntette a maga hitsorsosaít, ezeket az ingerlő és kihívó dolgokat többé nem tűrhette. Különösen Gering János városbiró, ki ismételten szenvedett már fogságot hitéért, járt el nagy szigorú­sággal a rakoncátlanok ellen. Buzgó, de heves természetű ember volt s a város békéjét féltve, melyért ő volt felelős, többet a za­vargók közül a toronybörtönbe vettetett, sőt felhevült állapotában néhányra a buzogányával is lesújtott. E miatt ápr. 24. a bíró­választáskor el is ejtették, pedig már nyolc év óta viselte hiva­talát. A következő évben Pápai Imre tanácsos pedig azzal vádolta meg nyílt ülésen, hogy bírósága idején négyszeres emberölés bűnébe esett. Csak hosszú pereskedés útján tudta magát tisztázni s utóbb a polgárság bizalmát is visszanyerte, mert 1594. polgár­mesternek is megválasztották. 2 Draskovich haláláig azután még sok szigorú rendelet érkezett a városhoz. 1585-ben Klein Menyhért német tanítót, Peresztegi Jánost és egy másik magyar tanítót, kik Schremmel elűzetése után ily nehéz viszonyok közt is titkon itt maradtak, szintén el­1 Faut krónikája. Gamauf I. 344. 2 Faut krón. és tanácsjkv 1586. ápr. 30. 1587. márc. 2. 1589. okt. 18. 1590. márc. 16. és máj. 7. Sopr. mon. Forrásanyag II. 52. és Gamauf I. 345.

Next

/
Oldalképek
Tartalom