Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - I. Sopron és a hozzátartozó falvak.

A gyülekezet virágzásának Pázmány Péter a jezsuiták betelepítésével akart gátat vetni. Az 1635. évi nagyszombati tanácskozáson kívánta, hogy Sopronnak is jezsuita gimnáziuma legyen s ifjabb Draskovich György győri püspök és Esterházy nádor ezt a tervet a polgárság erős tiltakozása ellenére is 1636-ban nagy erőszakossággal valósították meg. Dobronoki György a nagyszombati egyetem rektora, az ország legügyesebb jezsuitája maga jött el és vezette be a páterokat az új kollégiumba, akik nagy buzgalommal kezdték meg térítő munkájukat Sopronban és a vidéken. De velük szemben a protestánsoknak is kiválő védője volt Artner Erhard, dr. Artner Vilmos, a két jeles polgármester és Wittnyédy István, a magyar jegyző. A linci békekötést követő országgyűléseken már a r. katholikusok is sok vádat emeltek a soproni protestánsok ellen. A soproni gyülekezet kezdetben teljesen független volt az egyházkerülettől. Bornemissza Péter dunáninneni püspöknek Beythe István számára adott bizonyítványát 1574. elfogadta ugyan, de Sopron a maga német papjelöltjeit felavatás végett ekkor még nem a dunántúli püspökhöz, hanem rendszerint Grácba küldte. Igaz, hogy Horváth Stansith Gergely Skultéti Severínus bárfai lelkészjelölttel is Grácba utazott hasonló célból. Sem Szegedi Máté, sem Beythe István a soproniak számára német lelkészt nem avatott. De magyar lelkészeikről feltehetjük, hogy a kerületi gyűlésekre eljártak s a város ezt nem ellenezte. A testvéri és hitrokoní viszonyt azonban a német polgárság a magyar gyülekezetekkel is fenntartotta, tanuló ifjaikat és üldözött lelkészeiket segélyezte. Ebből a zárkózottságból azonban Sopron is mind jobban kibontakozott. A gráci lelkészek elüzetése után Gráf Mihály soproni kandidátust 1608. már Klaszekovics István esperes által itthon avattatták fel s az egyházkerületi consistoriumtól 1610. egy házassági ügyben Pythiraeus sopronkererszturi esperes-lelkész közvetítésével tanácsot kértek. Majd midőn Pythiraeus halála után az iváni zsinaton 1619. febr. 26. Fuchsjáger István soproni lelkészt választották meg esperesnek, a városi tanács nem tiltakozott ellene. Az egyházlátogatást a dunántúli püspöknek ugyan továbbra sem engedték volna meg — ezt oly sérelemnek vették volna, mintha a vármegye avatkoznék a szab. kir. város dolgába — de Schubert Pált is 1624. esperesnek választotta a kerület, sőt a csepregi zsinaton 1625. jun. 2. püspöknek is jelölte a soproniak ellenmondása nélkül. A kerületi gyűlésekre ezután már a soproniak