Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - I. Sopron és a hozzátartozó falvak.

is elküldték követeiket, de inkább csak tiszteletből és hitrokoni érdeklődésből. A kerület egyházi hatóságát magukra nézve csak házassági perekben ismerték el. A város falvaiban működő lelkészek közül is csak Oemich Tivadar, az elmozdított meggyesi lelkész mert „az ő püspökéhez" mint magasabb hatósághoz felebbezni. b) A reformáció a Sopronhoz tartozó falvakban. A Sopron földesurasága alá tartozó falvakban is a reformáció a városéval egy időben indult meg. Fentebb láttuk, hogy Kajári István főesperes már 1524. s Csézi András és Kajári Antal vizsgáló biztosok 1526. már az egész soproni esperességben kutatták a lutheránus könyveket és találtak is ilyeneket. Jeckel jegyző feljelentése már vidéki lelkészekről is szól és I. Ferdinánd király is már 1551. évi rendeletében mondja, hogy az egész vármegyében sok az eretnek. A falvak a reformáció dolgában is bizonyára földesuruknak, a városnak példája nyomán haladtak s a városi tanácsban hathatós pártfogókra találtak. Ágfalva. Ágfalvának Bánfalva és Lépesfalva volt a filiája és már 1552. egy Floder Márton nevű lelkészét ismerjük, aki innen Trautmannsdorfba költözött s új földesura, Breyner Fülöp levélben kérte Sopron városától, hogy adják ki papjának az általa még Ágfalván elvetett gabonát. Utána pedig Schilher György ágfalvi lelkész nevével találkozunk, aki 1573—74. a beteg Musaeus Jónás lelkészt helyettesítette Sopronban, Ágfalván működött Fellner Erasmus (Noricus, felsőausztriai) is, aki egyházi beszédeit 1581. elején kiadni és a soproni tanácsnak akarta ajánlani, A soproni lelkészek elüzetése után is egy ideig Ágfalván maradt, mert 1586-ban is van.még szó róla. 1588-ban azonban már egy Scherer András nevű r. kath. plebánus volt Ágfalván, talán testvére Scherer Györgynek, a hírneves bécsi jezsuitának. A bécsi békekötés után Ágfalva is nyomban evang. lelkészt hívott ismét. Az első Schwaiger Kristóf volt, akinek fia már 1608. Sopronba járt iskolába s két éven át Fuchsjáger István lelkésznél volt szálláson. Schwaiger idejében Ágfalva templomot is épített vagy javított, mert a soproni tanács ehhez öt mérő meszet adott nekik. Schwaiger azután Meggyesre költözött át, ahol több volt a lelkészi jövedelme, itt is halt meg 1617. Bánfalvára is Schwaiger járt ki s 1616. jul. 29. a soproni tanács megintette a bánfalviakat, hogy jobban vigyázzanak a templomukra és ne engedjék meg, hogy abban a barát (pálosrendű)