Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - IX. Kemenesalja.
volt is itt egy különben ismeretlen Sárvári János nevű tanító, aki 1680. augusztus havában a császári hadsereg közeledtének hírére együtt menekült el Fekete püspökkel, Bécsben ís a Pöllerthor alatti börtönben vele szenvedett s Pozsonyban Fekete hitehagyása után egy héttel tért át ő is. (Payr, Sz. Fekete 76. 89. 90. 96.) 1681 után Asszonyfa is feléledt. Asbóth János kemenesalji esperes 1695. Csönge filiával mint anyaegyházat említi s még ez évben egyházlátogatást is tartott itt. Nagy András volt ekkor a lelkész, akit 1655. Vaszarra avattak fel, A tanító pedig Szilágyi György, ki 1706, Magasiban volt lelkész. Az esperes ekkor megintette a patrónusokat, hogy régi szokás szerint fizessék meg a lelkésznek a 12 forintot és adják meg a 12 köböl búzát, 1706-ban Iványi Mihály a lelkész, ki 1695. már Csánigon fejtett ki igen buzgó munkásságot, 1725-ben Iványi Sándor vezette az asszony fai nyájat, akit ez évben alesperesnek is megválasztottak. 1732-ben kir. rendeletre kellett Asszonyfát elhagynia a többi kemenesalji lelkésszel együtt. Ostffy Mihály Vidos Miklóssal Pozsonyban és Bécsben is járt gyülekezeteik megmentése érdekében, de hűtlenségí perrel fenyegették meg. Maga Ostffy volt kénytelen Rosty István alispánnak a templom kulcsait átadni. Iványi innen Kapolcsra s majd Kővágóörsre távozott s az alesperességről 1743. lemondva késő vénségben halt meg, A türelmi rendelet után Asszonyfa már csak Csöngenek volt a filiája, Ostffy Mihályt dunántúli kerületünk első felügyelőjét őseinek sírjából is kizárták, az artikulárís Nemesdömölkön kellett eltemetni. Az asszonyfai vár és gyülekezet pusztulásáról a II. kötetben szólunk bővebben. 1 Csönge. II. Lajosnak 1524. évi rendelete szerint Ostffy Lászlónak itt is volt birtoka. Az Ostffyak és a velők rokonságban álló családok voltak Csöngén is a földesurak. 1602-ben Ostffy Mihály, Sibrik Osvald, Sennyey Gáspár és Dömölky Pál mondják magukat asszonyfai és csöngei földesuraknak. Tevely Péternek, Ostffy Kata férjének, valamint fiuknak, Jánosnak 1628. voltak Csöngén is birtokai. Lhitter Zsigmond lelkész az Ostffylevéltárban talált levéllel ezt ís anyagyülekezetnek akarja megtenni. Szerinte a XVII. század első felében egy Pastenholen (talán Kastenholz) nevű lelkésze volt, kiről a hőgyészi Ivánkovics György irta Ostffy Mihálynak, hogy a csöngei pap kiszólíttatott az árnyékvilágból. Ez azonban tévedés, azt hiszem. Mert Csönge mindig Asszonyfa filiája volt, még 1695. 1725. és 1732-ben is. De volt külön iskolaháza és 1706, Horváth András nevű 1 Eht. Eml. 245. 247. 270. 282. 284. 287. 292, 294. 301. 302. 371.
