Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

nom, míg az elnyomatás korában kerületünk 50 gyülekezetre fog összezsugorodni. Azért a hátralevő két korszak (az elnyomatás és feléledés kora), a tervbe vett Ií. kötetben jól elfér. Az első korszak határát a források hiányossága miatt többször át kellett lépnem, hogy visszafelé vonhassak következtetéseket. Feladatom itt sokkal nehezebb volt, mint Sopron egyháztörténetének megírásakor. Mert ott csak egy helyre szorítkozott kutatásom, rendezett gazdag levéltár és értékes előmunkálatok állottak rendelkezésemre, míg itt a terület nagy, a forrásanyag igen hézagos és az út töretlen volt. Azért a tárgynak arányos és egyenletes feldolgozása itt sok nehézségbe ütközött s a figyelmet lekötő részletek és jellemző adatok csak ritkábban kínálkoztak. A feldolgozott anyag nagy részét még közzé nem tett s eddig fel nem használt, jobbára latin nyelvű kéziratokból, az eredeti jegyzőkönyvekből s egyéb levéltári adatokból merítettem. A tárgyalt egyházközségek középkori történetéből is vettem át egyes érdekesebb egyház- és kultúrtörténeti adatokat, de a középkorra vonatkozólag önálló levéltári kutatásokat nem végeztem, ez nem volt feladatom. Itt a nyomtatásban megjelent forrásokat, különösen Békefi Rémig nagybecsű műveit használtam fel, A reformáció korára vonatkozó forrásaimból, amint magam is sokat tanultam, hiszem, hogy olvasóim is több újonnan feltárt dolgot fognak megismerni. Szükség is van arra, hogy eddigi hiányos egyháztörténeti ismereteink kiegészíttessenek. Egyes helyi monográfiák ugyanis néha igen mostohán bánnak el a protestantizmus történetével. Két tekintélyes egyházi Írónak „Lövő története" c. műve például a római pogány őskort is tárgyalja és a legújabb kor plebánusait s bérmáló és bucsuünnepeit is sorra veszi, de a Lövőn közel másfél századig virágzott protestáns korszakról vajmi keveset mond. Arról, hogy itt már a XVI. században virágzó iskola s több értékes magyar kiadvánnyal könyvnyomda is működött, hogy Lövőnek Lethenyei István és Musay Gergely személyében irodalmi műveikből is ismert, tudós lelkészei voltak s az evang. Révay Zsófia, Erdődy Bálint gróf özvegye még 1651. is Lövőn a kastélyában evang. udvari lelkészt tartott, a lövői születésű s irodalmilag is működött Vajda Györgyöt, aki „ex castello Sicz" irott levelében a nyomtatott „Csepregi Graduál" mellé egyéb liturgikus énekeket is kért használatra, arról pedig szó sincs benne. Ennek bizonyára a rejtve lappangó források voltak az okai. De másutt arra is van példa, hogy szándékosan hallgatják el egyházunk történetét, mint ahogyan II. Rákóczi Ferencről sem volt