Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

szabad szólni sokáig s csak Thaly Kálmán derített fényt a nagy fejedelemre és korára. Az egyház s ebben is a vallásos hitélet volt kutatásom főtárgya. Erre nézve igyekeztem minél több értékes anyagot összehordani s az egyházi élet minden ágát megvilágítani. Vannak is e téren értékes forrásaink, Timon Ákos szerint például a győri r. kath, püspökség legrégibb egyházlátogatásí jegyzőkönyve csak 1641-ből való, míg nekünk már 1627-ből és 1631-ből is vannak ilyenek és pedig eléggé részletesek. Igyekeztem azonban egyházunk múltját művelődéstörténeti keretbe foglalni s egyházunknak a magyar kultúrtörténetben való jelentőségét is mindenütt figyelemmel kisérni. Jegyzőkönyveinkben akadtam magyar falvakra, melyekről ma már alig tud a geográfia. Komárom megyében Bókod mellett Szenterzsébetre 1639. még lelkészt avatott Kis Bertalan püspökünk. Ma már Bókod határában csak egy dülő őrzi még Szenterzsébet nevét. Ilyen az evang. gyülekezettel együtt eltűnt magyar falvak voltak még Sárkánysziget Zalában, Inta és Varsány Vasmegyében, Mindszent és Kismegyer Győr megyében. Az egyházi belső emberek, a lelkészek és tanítók mellett mindig figyelembe vettem a többi egyháztagot, a főurakat, köznemeseket, sőt az egyszerű céhmestereket (gondnokokat) is. Ez által munkám családtörténeti adatokkal bővült s azt hiszem, sikerült a magyar genealógiához értékes anyagot szolgáltatnom. Fontos adatokat találtam az evang. házassági jog, (törvénykezés, válóperek) történetéhez is, amelynek még több kérdése vitás s vannak jogtudósok, kik a protestánsok külön házassági jogát a múltra nézve is kétségbe vonják. Ennek cáfolatául közlöm az evang. egyházi törvényszék néhány Ítéletét teljes szövegében még a bécsi béke és a zsolnai zsinat előtti időkből. Figyelemmel voltam az egyházi intézmények mellett evang. népünk erkölcsi életére, a lakodalmi s egyéb népszokásokra. Forrásaink bepillantást engednek a régi evangélikus városok (Sopron, Sárvár, Csepreg, Kőszeg, Magyaróvár) elöljáróinak erkölcsi bíráskodásába s feltárják e téren az egyháznak a világi felsőséghez való viszonyát. Iskoláink, a magyar nevelés, ennek felsőbb foka, a lelkészképzés története is több adatot vehet dunántúli egyházunknak kutforrásaiból. S egyházi irodalmunk néhány termékét talán az általános hazai irodalomtörténet sem fogja kicsinyleni. Evang. egyházunk a vallásos hitélet mellett hű ápolója volt mindig a hazafias magyar nemzeti szellemnek is, Dunántúli egy-