Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - V. A vallásos erkölcsi élet.
urakat, hogy ne hagyják akárkinek is a községet nyúzni és kifosztani. 1 * Mint a középkor szomorú hagyományát, nem lehet elhallgatnunk a boszorkánypereket sem, amilyenek a protestáns világban is, nálunk is fordultak elő. A boszorkányokban való hitet a középkor végén maga VIII. Ince pápa 1484. kiadott „Summis desiderantes" kezdetű bullájával erősítette meg, Sprenger Jakab és Institoris Henrik dominikánus inquisitorok pedig „Malleus maleficarum" című 1487 óta sok kiadásban megjelent művükkel valóságos kódexét irták meg a sok embertelenséggel űzött boszorkánypereknek. E középkori hagyomány hatása alól a protestantizmus sem tudott teljesen megszabadulni, a külföldön is tekintélyes r. kath. és prot. jogtudósok keltek a védelmére. Nálunk Csepregen tudunk ilyenféle perekről, melyeknek azonban nem volt komolyabb kimenetelük. 1637. szept. 16. Garas János polgármester, Radavics Mihály főbiró és az egész tanács előtt tárgyalták a Fülöp András özvegye, Dorottya asszony ellen indított boszorkánypert. A magisztrátus prókátora, mint vádló ismét Meszleny Péter volt. Ennek előadása szerint, midőn Mihály, a piaci csordás a szokott mód szerint a marhák és tehenek után a neki járó túrót, vajat és egyéb szolgálatját kérte volna, a vádlott nő oly túrót adott neki, melyben a csordás, midőn meg akarta enni, egy egész tojást (tikmonyt) talált becsinálva. A turó mint corpus delicti ott is volt a tanács asztalán. A csordás azonnal a céhmesterhez, ez pedig a magisztrátushoz futott vele. Vizsgálatot tartottak s „minthogy ez ördögi mesterség nélkül, mások kára avagy veszedelme nélkül bűbáj s babonaság nélkül meg nem lehetett, kívánja az Dnus Magistrátus, hogy mi végre cselekedte s élt legyen vele, adja okát, alioquin mint efféle bűjös-bájos boszorkányságképpen varázsló asszony felöl törvényt vár s kívánja is, hogy megbüntetődjék érte". A vádlott nő személyesen megjelenvén, azt mondta, hogy a turó nem az ő keze munkája, mert ő ennél sokkal nagyobbat adott neki s kész is volt reá megesküdni. A bölcs tanács fejben járónak mondván a dolgot, úgy itélt, hogy Fülöpné tizenötödnapra mentse magát huszadmagával tisztességbeli jámbor személyekkel. Okt. 7. a vádlott nő most már Kótai János prókátort hozta magával s ez az egy csordás tanút nem tartotta elégségesnek s azt is kifogásolta, hogy a hütös céhmester az actióban levő túrót az egész Pap-utcában végig hordozta s házanként esküt vett az asszonyoktól, csak Fülöpné házát 1 Fraknói, M. orszgyül. eml. III. 107. Czobel E. 54. Magyari 110. 125.
