Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - V. A vallásos erkölcsi élet.
kerülte el s igy nem menthette fel magát oly könnyen, mint a többiek. Az új prókátor jól csinálhatta a dolgát, mert ujabb idézés után a földesúr széke (uriszék) elé appellált s „őnagysága (Nádasdy F.) sárvári székén concordantiára ment a dolog". Jellemző, hogy ily kicsiségből csináltak főbenjáró dolgot. 1643. és 1648. is voltak hasonló jelentéktelenebb esetek. A közeli Kőszegen azonban Schue János kapásnak feleségét, Dierntal Katalint még 1743-ban is (mikor az evang. egyház száműzve volt) mint boszorkányt égették meg. Még a lelkészek közt is (nálunk és másutt is) akadt, aki kuruzslók módjára exorcízmussal s bizonyos imádságformulák mormogásával akart betegeket gyógyitani. Ilyen vád miatt intette meg a kerület 1630. Musich Pált, aki 1631. Söptén volt lelkész. 1 Szóval a középkorból még sok gyarlóság és vétkes szokás átszármazott a reformáció korába is. Egyszerre mintegy varázsütéssel evang. egyházunk sem tudta ezeket megszüntetni. Előbb még új nemzedéket kellett nevelni. De az egyház szigorú törvényhozással és egyházi fegyelemmel törekedett arra, hogy hívei nem csak a hittudományban, hanem a jó erkölcsökben ís megújuljanak s gyülekezetük az apostoli hitvallás szerint a szentek közössége legyen. Egyházunk a hit által való megigazulás alapelvével nem engedte, hogy az önérdemekre támaszkodó farizeusi elbizakodottság és képmutató szenteskedés kapjon lábra hívei között, mely a gépies külső jó cselekedetek látszata alatt sokszor éppen az erkölcsiség lényegét tagadta meg. Ezzel szemben az élő hit, az Isten irgalmasságáért való mély hálaérzet lett az evang. keresztyénnek állandó ösztönzője az Istennek tetsző, szent életre, a felebaráti munkás szeretetre. Velejárt ezzel a keresztyén alázatosság, mely nem hogy érdemekkel, keresztyén tökéletességgel vagy felesleges jócselekedetekkel dicsekedhetett volna, hanem inkább az Urnák szavaihoz mérte életét: ,,Ha mind azokat megcselekeszitek is, amelyek néktek parancsoltattak, ezt mondjátok : haszontalan szolgák vagyunk, mert amit kellett cselekednünk, azt cselekedtük". (Luk. 17. 10.) Pázmány fentebbi durva vádjait az evangélikusok erkölcsisége ellen nem is a belső meggyőződés, hanem a legnagyobb vallási gyűlölet szülte. 1 Farkas, Csepreg tört. 148. 177. 189. Chernél K. Kőszeg tört. II. 229 Ehker jkv. II. 18. 33. Ilyen kuruzslást űzött Hohenlohe Sándor váradi kanonok még 1830. is.
