Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - V. A vallásos erkölcsi élet.

kátor által perbe fogatta s a tanács úgy ítélt, hogy a tehén a gyalázat miatt a hóhér által levágatván, bőrével együtt az földbe ásassék, az árát pedig az ispán megbecsültetvén, azt Csebi Jakab fizesse meg. Sopronban pedig azt vették igen súlyos vérfertőzési bűnnek, hogy dr. Riebstein János orvosnak 1648. az unokahugától házasságon kívül született törvénytelen fia. Ezt az esetet a lelkész az anyakönyvben igen kemény szavakkal bélyegzi meg, a város pedig Riebsteinnak összes ingó és ingatlan vagyonát elkobozta. Szentgyörgy-utcai házát 1649. Wittnyédy Istvánnak adta el a város 8150 forinton. Fuchs Rozina János miatt, aki férfi létére Sopronban 1642. a jeles Schubert Pál lelkész előtt kötött házasságot Praszky Nikodemus lengyel kereskedővel, botrányos per támadt Sopron városa és Draskovich György győri püspök között. Fuchs teljes vagyonával fizetett a szerencsétlen házasságáért. (Csepr. tört. 158. Sopron eht. 331. 372.) De nemcsak a családi életben volt érezhető a reformációnak üdvös erkölcsi hatása, hanem társadalmi téren is a protestantizmus a jobbágyságnak, a szegény elnyomott népnek helyzetét igyekezett megjavítani. Ennek elodázhatlan szükségét már magok az országgyűlések és a vármegyék is átérezték. Az 1547. évi nagyszombati országgyűlés a 26. t. cikkben mondotta ki: „A hajdan virágzó Magyarországnak semmi sem volt inkább ártalmára, mint a jobbágyok elnyomatása, akiknek jajveszékelése szünet nélkül emelkedik Isten szine elé". A jobbágyság kedvetlenül, jobb jövőnek reménysége nélkül csak immel-ámmal végezte robotos munkáját, egy részük pedig elszökött, rabolt, gyilkolt, vagy éhen veszett. Azért sürgeti az evang. Heltai Gáspár is dialógusában és meséiben a jobbágyság s általában a szegénység siralmas állapotának enyhítését. Különösen a protestantizmus értette meg e társadalmi bajnak nagy veszedelmét, a protestáns lelkészek azért irnak erről mindenfelé s ezért viszik fel a panaszt a templomi szószékekre is. Nagy erővel nyilatkozik meg ez a panasz, mint az ország romlásainak egyik főoka, különösen Magyari István művében, mint fentebb láttuk. Ijesztő példaként említi a pórlázadást: „Ilyen romláshozó pártütés volt itt Európában a parasztságnak feltámadása az is, mely lőtt anno 1525. Németországban sok városnak, falunak, egyházi, külső és polgári rendnek, sok klastromnak, erős városoknak, váraknak, kastélyoknak, faluknak romlására, mely miatt csak Németországban is veszett százezer parasztság el". Es Magyari kel ki oly keményen a telhetetlen tiszttartók „az sok feneketlen kasok" ellen és inti az