Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

nem gyönyörködik az Isten." Az Aug. Confessióra, úgymond, nem lehet kötelezni a gyülekezeteket, mert előtte járó az Urnák tiszta beszéde, ahol azért egyezik vele, amazért kell neki engedni. Ezt az elvet alkalmazza azután az Apológiára, a Schmalkaldeni Cikkekre és Luther kátéira is. Ezzel Beythe semmi ujat nem mondott, mert az ágostai hítvallásuak szerint is norma normans csak a szentírás, a hitvallások tekintélye az írás által feltételezett. „Luther Mártonnak tisztösség adassék — irja itt már több kímélettel — de mindazáltal nem ötödik evangélista. Senkinek sem kell sem az ő irási alá írni, sem másé alá." Ezt Reczésék is jól tudták s az aláírások megkövetelését éppen a sokféle ingadozás és a köztük titokban terjedő kálvinizmussal mentegethették. Az Egyesség Könyve néki is külföldi elnevezés szerint Formula Discordiae. Ismeri ennek kezdeményezőjét. „Nem Jakab András (Andreáé Jakab) az igazságnak és egyességnek mestöre, hanem Krisztus és az ő szent beszéde. Kovács Andrásnak (Schmiedlein Andreáé gúnyneve, mert az apja kovács volt) az műhelyben adjátok az ő becsületit." Majd pedig a rossz magyarságot veti szemükre a fordítóknak. „Ugy fordítottátok pedig, hogy senki nem tudhatja, ha deákul vagy magyarul szólottatok legyön. Mert az deákot könnyebb megérteni, mint sem az ti magyar szavatok járását. A XVI. században nem is volt könnyű a C. Formulát fordítani, sőt ma sem az; akkor még nehéz volt magyar szavakat találni a latin műszavakra. E tekintetben Beythe ellen ís lehetett volna kifogásokat tenni. Sorra veszi azután a Formula C. fejezeteit. Nem annyira az Epitome egyes tételeit idézi és cáfolja, mint inkább önállóan mondja el véleményét az egyes hitigazságokról, ezt is a nélkül, hogy Kálvinra vagy a református konfessziókra csak egyszer is hivatkoznék. Megelégszik a szentírásból vett idézetekkel. Legbővebben (tiz nyomtatott lapon) foglalkozik természetesen az urvacsorai tannal. Hiszen főként ez választotta el őket egymástól és ez volt tárgya már a csepregi kollokviumnak is. Az eredendő bűnről mondja: „A formulavallók, noha ellene szólnak, de egy sincs köztük, hogy valami részből az Flacius tánczában nem sántikálnának". A többi kiválóbb hitcikkelyekben nem igen talál tévedést, mégis bátran meri az ötödik artikulus végén mondani: „Az mit ti hisztök és vallotok, sok dolog az. Valahol valami tévölygés vagyon az világon, mind hitötök és vallástok néktök". A törvény és evangeliom viszonyáról szólva végre is a Díscor-