Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

sem lehet ez gyülekezetnek tagja vallása szerint, valameddig asszony hölgyét házához nem hozza." (268. 270. 272. 1.) Ha volt Pázmányban incselkedő éleselműség, nem hiányzott ez Nagy Benedekből sem. Hasonló fegyverekkel veri vissza ő is. Es találó, erős kifejezésekkel szállítja alább Pázmány írói dicsőségét. Megjövendöli, hogy Pázmány ha jobb lélek szállja meg, majd engedni fog vádjaiból. Idézi, hogy imakönyvében ezt az erős mondást: „Luther és Calvinus gyűlölik az szent Háromságnak még csak nevét is" — a második kiadásban a még csak szavak elhagyásával enyhítette. „Elhittem én azt, hogy ha Pázmán sokáig él, az Kalauzt is más csiptetőben szorítja, mert idő jártára maga is eszébe veszi, mennyi görcsös hiba legyen ebben." (156. 1.) „Magyari Istvánt is, kit először igen szidogata, végre mértékletességéről igen megdicséré." Pázmány a Kalauz eredeti voltáról monda kérkedve: „Senki keze szennye nincsen abban, hanem egyedül csak azé, az kinek nevét viseli." Nagy B. erre ezt feleli: „Valamit az Augustána Confessíóra, az Concordia könyvre és Lutherre akarál szurkos kézzel kenni, ezt jobbára Bellarminus tegzéből vonád elő, noha lehet híreddé, hogy ennek is régen torkában verték sok ízben az borsos levet. Ha pedig azért tartod édes szülöttednek, Pázmán uram, az Kalauzt, hogy im te tataroztad gonoszul poklul egybe: csak annyi dicséreted ebben is, mint az mely szabó sokféle dirib-darab posztót lopogat és végre valami dísztelen csúnya foltos dolmányt raggat belőle. Három atomusokra osztád ez zűrzavar írást, de az mit egyikbe kellene megmondanod, az másikba is nagy bőven feltálalod. Tekintsd meg az könyv karéját (margóját) akárhol is, micsodát látsz gyakrabban itt, mint az sok Idem, Ibidem ifjú legényeket és az számtalan Supra, Infra czifra asszonyokat. Ezek mind azt jelentik, hogy az Kalauz nem egyéb, hanem sok hitvány gyüle vész káromlásnak poshadt limbusa és ártalmas tévelygésnek kerengő labyrinthusa." (256. 1.) Azt meg már Beythe András rágalmaira vonatkozólag kérdezte Nagy az előző lapon: „De vájjon mivel csinálhatta volna Pázmán az Kalauzt ilyen temérdekké, ha ezféle szemetes hulladékokkal mintegy gömböczöt meg nem töltötte volna?" (255. 1.) Bizonyításának módját és erejét pedig e szavakkal jellemzi: „Az Kalauznak penig minden szitkos szépelködése nem ér egy vadkörtvélt. Mert noha nagy az rikoltása minden Írásiban, feleletiben, de végre im halljuk, hogy mintegy szakadt duda csak zöngéssel múlik el az erősség mellől." (249. 1.) Nagy Benedek bírálatának több lényeges pontját a tudo-