Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

mányos kritika a föltétlen bámulókkal szemben ma is magáévá teszi. A kőszegi rektor e művében theol. jártasságának, dialektikai ügyességének igazán dicséretes bizonyságát adta. A magyar irodalmat is behatóan ismeri és nagy könyvtárnak kellett rendelkezésére állani. Több érdekes történeti adat is van művében. „Tudják penig azt az vitézségben forgolódó személyek, kik az Bakonyban, Vértesen, alsó, felső Baranyán kalauzkodtak, csatáztak s áztak, hogy az ki kalauzzá teszi magát, tehát egyebeknek életeket is ez markában hordozza, ez mellett úgy vezeti az alattvalókat, hogy az még lator martalékra, nem az árnyékára, ugyan rá is viszi s mutatja. Az féle kalauzt penig, az ki álmában látott törökre sok csavargásokkal fáradoznék vinni az katonákat, csak pöknék és meg is ágyaznák. így mivel hogy Pázmán is Kalauzzá tette magát . . . nevetheti és pökheti az ember." Szól azután ő is Johanna nőpápa esetéről, Mátyás királynak a kérkedő Gatti humanistával való beszélgetéséről sat. (117. 119. 296. 1.) Pázmány P. Píronságinak harmadik része (284—335. 1.) „ Judicium de libro Kalauz et authore eius speculativum" cimen jelent meg s már inkább csak függelék az első kettőhöz. Ennek szerzője végül „Haec pro Supplemento adjecit Emericus Decan" szavakkal jelölte meg magát s nem lehet más, mint szintén Zvonarics Imre esperes, az első rész irója. Ha egy harmadik iró volna, bizonyára ez is kiirta volna nevét a címlapra, miként a másik kettő. Dékánoknak nálunk az iskolavizsgáló alespereseket szokták nevezni s Zvonarics ilyen volt, más Imre nevü esperest abból a korból nem ismerünk. Es csupán Zvonarics használhatta magáról a Pázmány-féle gúnynevet: „egy tudatlan Harangozó." (300.1.) 1 Szerinte a Kalauz hol derültséget kelt, hol pedig halálos csömört. Néhol szinte bohóckodik, mint Lucianus és Poggius tógás mestere. „Sőt immár hegedűsöknek, lantosoknak s mind dudásoknak elveszi kenyereket is, annyira merült az musikában ő kegyelme." Aprólékos, gyermekies és nevetséges állításait sorolja fel példákban. Nevetségessé törekszik Pázmányt tenni s ezzel lerontani a tekintélyét. „Teljes fülviszkettető álmadozással a Kalauz. Sokszor elmegy az emberiség mellől és felettébb trágárkodik. Gyermekké teszi magát és elszalad néha az öreg lovak pányvájáról sat." Ezeket bizonyítja példákkal. „Bár kihágjon 1 Pokoly a semptei kánonok szerint közvádló-félét (accusator) ért a dékán neve alatt. Pr. Sz. 1895. 176. Csecsetka szerint iskolavizsgáló körlelkész. II. 481. A római ehban eredetileg 10 parochia papi elöljárója, az ev. ehban a lelkészek felügyelője (superint.). A céhekben is felügyelő volt a dékán.