Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

meg," Pitasich Márk jezsuita Szombathelyen már 1579. éles támadást intézett az evangélikusok ellen. Draskovich György győri püspök irodalmi téren is harcolt ellenük. A soproniak már 1584. elvesztették papjaikat és templomaikat. És a két protestáns egyház a helyett, hogy testvériesen összefogott volna a közös veszedelem ellen, inkább szenvedélyes hitvitákkal gyengítette és marcangolta egymást. Csak a harcias Reczés János halálával kezdtek ezek némileg lecsillapulni. A beállott szélcsendet Magyari István sárvári esperes nyomban felhasználta, hogy a vallási üldözésben rejlő nemzeti veszedelmet feltárja. Magyari is, miként a F. C. alá jegyzett lelkes szép szavai mutatják, rendületlen hive volt az ágostai hitvallásnak, de erejét nem a testvér ref. egyház ellen való küzdelemre pazarolta. Jól látta, hogy Róma részéről fenyegeti az egyházat és hazát a közös nagy veszedelem; ő tehát ennek zsarnoksága ellen szállott síkra. A tízenötéves háborúnak (1593—1608) mindjárt az elején Magyari mint tábori lelkész együtt járt urával, Nádasdy Ferenccel a harcmezőn. Ott volt már 1594-ben Esztergom alatt is. E nyomorúságos időben sokszor hallotta a vádat, hogy az ország romlásának a protestantizmus, mint új vallás az oka. Külön iratban ezt ugyan még nem hirdették, mert Magyari bizonyára hivatkozott volna reá, de elégszer lehetett hallani a vádat a táborban és a templomokban. Ezzel okolták meg Rudolf idejében a vallási üldözéseket, melyeknek intézői a Draskovich győri püspök által visszatelepített jezsuiták voltak. A szombathelyi Pitasich jezsuita 1579. kinyomatott beszédének, mint Beregszászi Péter említi, már oly hatása lett, hogy valamely nem is rossz udvari ember azt elolvasván, visszatért a pápistákhoz. Hogy az igaztalan vádat megcáfolja s hogy egyébként is mint hazáját szerető magyar ember a romlás igazi okait felfedje és megszűntesse, irta meg Magyari főművét „Az országokban való sok romlásoknak okairól" címen. Hasonló művet már a bibliafordító Károli Gáspár gönci ref. lelkész is írt (Debrecen 1563), de Magyari műve ettől teljesen független és amannál részletesebb, alaposabb, érvelésében is meggyőzőbb. Még a táborozás idején kezdte el Magyari ezt a művét írni s otthon mint sárvári esperes-lelkész a maga költségén nyomatta ki Manlius János vándor nyomdász sajtóján Sárvárott 1602. (4. r. 190. 1. ujabb kiad. Bp. 1911). A művet Nádasdy Ferencnek ajánlja, „ki nemcsak az prédikátoroknak táplálója és oltalmazója, az scholáknak építője, hanem édes hazánknak is az pogányok ellen erős paizsa,