Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - VIII. A hegyháti és rábamenti gyülekezetek Vas megyében.

patrónus közül jelenvolt még Kondorai Pál, Szentgyörgyvölgyi Gergely és Tamás, Takó János, Koltai Tamás és János, Vidos János megyei esküdt, Béri Pál, Pető István stb. A lelkész főként azt kifogásolta híveiben, hogy nem gyakorolják a gyónást. A szép ősrégi templomból Balázs prédikátor a kelyhet elvivén, azt határozták, hogy a maradékain kell azt megvenni. A kopácsi parochiális házat a nemes Botka família konferálta ex pietate egy holdnyi belsőséggel. 10 hold erdő tartozott hozzá a hosszú erdő végében és 24 hold föld. Rétje 3 kasza alja. Nemes és nemtelen egy-egy köböl gabonát fizetett a lelkésznek, a zsellérek és „rokkán ülők" 10 dénárt vagy egy napi munkát. A harangozót az egész „velál" tartotta. Kolta az 1633. évben még csak mint filia szerepel és a kopácsi paplak építéséhez nem járultak mással, mint hogy Verbói Mátyás lelkész kértére a koltaiak is átjöttek „egy darab kertet fonni". Kolta már 1633. is erősen versenyzett Kopáccsal. A jegyzőkönyv már ekkor mondja róla: „Ez magán való phara lehet". Verbói Mátyás lelkésznek 1637. valami pere volt a kopácsiakkal, de elhalasztották. 1641-ben pedig Büki Mihályt avatták fel Kopácsra. Közös lelkészeik közül a szili születésű Fábri János, kit a koltai kisgyülésen 1644. még Kis Bertalan püspök avatott fel, már „koltai és kopácsi" lelkésznek irja magát. Az 1647-ben felavatott Skulteti György (asszonyfai születésű) pedig már csak koltai lelkésznek nevezi magát. A 70 éves Bárdosi János koltai nemes vallomása szerint Gergely prédikátort (Lasnár Gergelyt 1647. után) Szentlénárdról ők koltaiak és kopácsiak közösen hozták Kopácsba „az anyai farába". 1663-ban a kopácsi paróchia már elpusztult s a későbbi lelkészek nem Kopácsról, hanem Koltáról nevezik magukat.

1 Kolta. Mint fentebb láttuk, előbb csak Kopács filiája volt, de később ez lett anyaegyházzá. Régi község ez is. A Koltay, Vidos és Dómján családok ettől vették nemesi előnevüket. A mult század elején Vidos János csinos kastélyt épített benne. Régi lakói közül figyelmet érdemel a 70 éves Bárdosi János, ki 1663. vallja: „Minthogy én hütves feleségemmel, mint más kegyes ember, nem éltem az házasságban (Koltay vagy Vidos lány lehetett a felesége) és nem alkudhattam, hanem imitt-amott hol Kiskomáromban, hol dunántúl az hadakban forgottam, azért ' Adattár VI. 130-136 Eht. Eml. 80. 81. 129. 148. Ker, jkv. I. 135. II. 21. 33. 155. 201.