Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - VIII. A hegyháti és rábamenti gyülekezetek Vas megyében.
nem emlékezem reá, hogy kótaí uraim az kopácsi parochián építettek volna." Kolta az 1633. évi egyházlátogatáskor ugyan még filia volt, de már akkor is kimondták róla: „Ez magán való phara lehet". Valószínűleg nagyobb falu is volt Kopácsnál. Külön temploma is volt: „In hac filiali templum habetur Martino dicatum". A kehely Pető Balázs dékán idejében veszett el, nem tudják, hova lett, de szereznek helyette. A hűtős emberek 1633-ban vallották, hogy „Kótai Tamás rontotta el a templomban az oltárt és a sanctuarium fele boltozását durungokkal rontatván le, kéményt rakatott belőle, melyet Isten elrontatott csudálatosképen". Az egyházlátogatók kimondták, hogy újjá kell építeniök a jövendő nemzedék számára. Paplak ekkor még nem volt Koltán, de megvolt ennek a helye a falu déli részén kertekkel és gyümölcsössel, ahol két diófa a parochiális kert kerítéséhez közel még most is állott. 12 hold föld is tartozott hozzá a parochiális kert végében, erdő is a szántóföldek végében közel 8 hold, ugyanott gyümölcsös is és rét a Sorok patak mellett. Fizetés és szolgálmány a lelkész számára ugyanannyi, mint Kopácson. Harangozót a vela itt is tartott. Tanítót is (mestram) említenek, aki másfél hold földet bir, de iskolaházat nem. A templomhoz tartozó hagyományföldekből azonban három család: Béri Pál, Vidos János és a Koltai család többet elidegenített. Részletes tanúvallomások után az egyházlátogatók elrendelték ezek visszaadását. Es a Vester familiából való Béri Pál és Takó János (Illés Máté unokája), az Oriákéból való Vidos ág képviselője, Vidos János megyei esküdt és a Koltayak is „szabad akaratjok szerint irrevocabiliter sub poena nobilítatis seu homagii fl. 100. visszaengedték az templomhoz az fölebb megirott (Vidos 10 holdat, Koltayak 15 l h holdat) földeket. A Bériek 15 '/a holdat oly feltétellel engedtek vissza, hogy minden familia maga bírhassa a földeket, de a templom épületére járjon a census róla (minden hold után fél köböl gabona). A koltai filia így jelentékeny vagyonnal rendelkezett s nem csoda, hogy Kopács helyett ők akartak anyaegyházzá lenni. 1644. jún. 8-án már kerületi kis gyűlés volt Koltán s az itt felavatott Fábri János koltai és kopácsi lelkésznek nevezi magát, Skulteti György 1647. már csak koltainak. (Itt volt még 1651. is). Losnár Gergely lakása 1647 után még Kopácson volt ugyan, de már Koltának is lelkésze ő is. Musay Gergely püspök 1661. évi jegyzékében Koltát mondja anyaegyháznak és nem Kopácsot.
