Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - I. Sopron és a hozzátartozó falvak.

tátott és fogságban tartott. Ennek itt 1582, történt halála után pedig a soproni tanácsot kétszer is Bécsbe idézte és a főherceg parancsolatjára hivatkozva, lelkészeik eltávolítását követelte tőlük. Még nagyobb haragra gyuladt a püspök, midőn a soproniak XIII. Gergely pápa új naptárát sem fogadták el s karácsony ünnepét a régi módon, vagyis tíz nappal később ünnepelték mint a római katholikusok. A vihar így már kitörőben volt, de a gyülekezet belső élete e napokban is virágzott. Musaeust Pfendtner ispotályi lelkész helyettesítette, a szintén elhalt Rittschendel helyébe pedig Pinder Lénárd lelkészt hívták meg Gumpoldskirchenből. A tanítók sorából a strassburgí Sturm János földije és tanítványa, Schremmel Ábrahám (1583—84) válik ki, aki itt szigorú őre volt az ágostai hitvallásnak és Bécsből is voltak tanítványai. A gyülekezetnek kiváló tagja volt Oláh Ilona, az esztergomi érsek testvérhúga, aki végrendeletében Musaeus és Rittschendel lelkészekről is megemlékezik; továbbá Szigethi Frankovics Gergely orvos, aki 1588. hazánkban az első magyar nyelvű orvosi munkát adta ki. Művének több mint a fele vallásos elmélkedés, imádság és ének. Homberger Jeremiás, gráci primárius lelkész, ki a soproniak számára több lelkészjelöltet avatott fel, Flosculus Eden (Edenburg) című munkájának ajánlásával (Németujvár 1584) tisztelte meg a várost, amelyben ő is, mint előbb már Chytraeus, nagy dicsérettel szól a soproni tanácsról, egyházról és iskoláról. Ennek a virágzásnak Draskovich püspök vetett véget s a hazai ellenreformációnak Sopron lett az első nagyobb áldozata és pedig olyan időben, mikor más helyek a közelben még teljes vallásszabadságot élveztek. Ernő főherceg 1584. ápr. havában az egész tanácsot, élükön Steiner János polgármesterrel és Gering János városbíróval, Bécsbe idézte s mivel papjaikat elbocsátani nem akarták, mindnyájukat letartóztatták. Mathesius győri nagy prépost pedig azzal fenyegette az itthonvalókat, hogy a lelkészeket szekérhez vasalva fogják Bécsbe vitetni s az elöljárók élete is veszedelemben forog. Rudolf korában ez a fenyegetés elég komoly volt s hogy a városnak fegyveres erővel való megszállását elkerüljék, Pfendtner lelkész Nyékre Dersffy Ferenchez, Pinder Lénárd pedig Sopronkereszturra Nádasdy Ferenc oltalma alá menekült. A soproniak ezután több mint húsz évig (1584—1606) e két helységbe jártak ki istentiszteletre. De a püspök és a főherceg