Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - VII. A vend gyülekezetek a Széchyek és Batthyányak urodalmaíban.

volt s némelyik adósuk már 50 év óta tartozik vele. Az Urak (Széchyek) ereje által akarják az adósokat fizetésre kényszeríteni. A lelkésznek Dolincon a paróchía mellett egy zsellérje is volt, kit a földesurak engedtek neki. A zsellér a lelkésznek Szent Györgytől Szent Mihályig hetenként 2—2 napot szolgált, telet szaka pedig csak 1 — 1 napot; karácson adójában egy kappannal tartozott a prédikátornak. Volt testamentomban hagyott szőleje is a gyülekezetnek. Régente a sáliak 1 köböl gabonát adtak a lelkésznek, de mióta a város (Sall, oppidum) a törökök rablása miatt hódoltságra jutott, azóta minden helyes polgár fél köböl búzát csapva vagy rozsot felmérve ád. Minden dolincí és büdinci polgár Szent Miklós napjára egy tyúkkal, vagy egy pecsenyével és egy cipóval tartozott a lelkésznek. 1632-ben Geöde Györgyöt avatták fel dolinci lelkésznek, 1646-ban pedig Beysz (Bajsz) György volt a papjok, ki innen Tissinára távozott. 1649-ben Bakony Ádámot, 1654, Benczák Mátyást és 1670. nov. 14-én a Tissinán tartott kis gyűlésen pedig Bückesi Istvánt avatták fel Dolincra. A lelkészváltozások igen gyakoriak voltak.' Szenttrinítás. Földesurai a Széchyek voltak. Az 1599. és 1601. évi adójegyzékek szerint már ekkor evang. lelkésze volt, ki évi 2 forint adót fizetett. Es Bocskay idejében is fennállott az eklézsia. A gyülekezethez 9 falú tartozott, ú. m. Petróc, Stanyóc, Ottóc, Odreánc, Lucova, Neradnóc, Borecsa, Sulink, Gyanavla, Peszkóc. A Szentháromságról nevezett templom, melyről a gyülekezetet nevezték, valószínűleg Petrócon, a mai Péterhegyen épült, mert ez van első helyen említve s ennek van már a XVI. századból való temploma s itt van mai nap is az evang. anyagyülekezet. Lelkészei közül az első ismert nevű Meskó Pál, kit a hívek 1627. említenek s aki 1614. mint varsányi lelkész irta alá szimbolikus könyveinket. Egy Gombosi nevű lelkészt is említenek, akinek fia Gombosi János 1627. még magánál tartotta az ostyasütövasat. 1625-ben Kanizsai Farkas János volt a szenttrinitási lelkész. 1626-ban pedig az újkéri zsinaton Krizsán Tamást avatták fel ide. Ez volt itt 1627. az egyházlátogatás idején s a csepregi zsinaton 1628. is ez képviselte a gyülekezetet, 1637-ben távozott el, 1646-ban szentgyörgyi, később pedig muraszombati lelkész volt. Az egyházlátogatás idején 1627. Széchy Mihályt említik, mint a gyülekezet egyik földesurát. A parochiának 3 zsellérhelye 1 Eht. Eml. 73. 81. 84. 89. 98. 116. 135. 148. Ker. jkv. 51. 433,