Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - VII. A vend gyülekezetek a Széchyek és Batthyányak urodalmaíban.

De Pathay István püspök Batthyány Ferenc oltalma alatt 1612. nov, 11. a köveskúti zsinaton Domjáni Mihályt református lelkésznek avatta fel Martyáncra. Ez azonban az evang. hívekre való tekintettel kétszínűén viselkedett. Eljárt a református zsinatokra, az esperességí egyháztanácsosságot is elfogadta, de viszont az úrvacsorát ostyával szolgáltatta ki és felekezeti álláspontját a predíkálásával sem árulta el. (Adattár VII. 104, 106, 120.) Midőn Lethenyei István csepregi esperes-lelkész, Zvonarics István cenki lelkész és Terbocs János felsőlendvai lelkész, 1627. júl. 13. Martyáncon egyházlátogatást tartottak, Domjáni velük szemben mint evang. lelkész viselkedett, részletesen bevallotta az egyházi vagyont és egyéb adatokat, mintha az ág. h, evang. egyházkerületet ismerné el hatóságának. Sőt a jegyzőkönyvbe ugyanekkor egy adománylevelét ís felvétetette, mely szerint a mihalóci hegyen való szőlejét, melynek öt pint volt a hegyváma, a martyánci paróchíának adományozta felesége és gyermeke nevében is oly feltétellel, hogy a gyülekezet csak az ő távozása vagy elhalálozása után lép annak birtokába. Martyánchoz az 1627. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint igen sok falu tartozott, u. m.: Mladetinc, Morác, Szembiborc, Pucinc, Gorica, Predanóc, Brezóc, Lihomér, Strukóc, Szentsebestyén, Salamoné, Pücsoroc, Vanecsa, Moszna, Donkóc, Macskóc, Norsínc, Nemsóc. Mint a török alatt elpusztult falvak említtetnek: Hegonc, Tessanóc, Krísanc, Obrancsakóc, Bükovnica. Most ezek puszták, de azért a falubeliek a hegyeken szerteszét már ismét házakat csináltak maguknak. Volt a gyülekezetnek 3 tábla földje, melybe 40 köböl búzát lehetett elvetni, volt egy kicsiny tölgyfa-erdeje, halastava és szőleje. Temetési prédikációért és kíséretért a külső fárabeliek egy tallért vagy egy köböl búzát vagy egy kas méhet fizettek. Ha processió nélkül csak a sír felett énekelt a prédikátor mesterével és diákjaival, ezért 20 dénár járt s ebből egy garas a mesteré. A templomnak két aranyozott ezüst kelyhe volt tányérokkal. Kamatra kiadott pénzük 63 rajnai forint volt s minden forintra 10 dénár az interes. Széchy György, mikor az atyjától elválván, Baloghba (Gömör megyébe) ment, 228 rajnai forint templompénzt vitt el és sub juramento fogadta, hogy megadja. A vizitálok elrendelték, hogy az asszonyt (özvegyét Homonnai Druget Máriát) kell requirálni, ha pedig meg nem akarná adni, törvény szerint is keresni kell tőle. (Eht. Eml. 110—112.)