Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - VII. A vend gyülekezetek a Széchyek és Batthyányak urodalmaíban.

Lelkészük Domjáni Mihály 36 évi szolgálat után elöregedett vagy meg is halt, mert az evangélikusok 1648. júl. 22. a locsmándi zsinaton Sinkoch Jánost avatták fel martyánci lelkésznek, a reformátusok ellenben 1649. szept. 14. Pápán az elhaltnak hasonló nevű fiát ifj. Domjáni Mihályt rendelték ugyanide, aki azonban csak 3 évig maradt, mert 1652. máj. 24. a reformátusok Kajdon már ismét Rakicsányi Jánost ordinálták Martyáncra. Ez is csak 1654-ig maradt itt, ez évben Polyánba költözött s ekkor az evangélikusoké lett a templom. (Thury E. Ehk. tört. 313. Payr, Eht. Eml. 84.). Domjáni halála után nagy per keletkezett a gyülekezetben. 1652-ben ugyanis 14—18 községi polgár a vármegye pecsétes levelével a kanizsai török agák elé vitte a panaszát. Es ezek jún. 29. kelt levelükben úgy ítéltek, hogy a kálvinisták és lutheránusok külön prédikátort tartsanak s csak a magokét fizessék; egyébként pedig békességben éljenek, ha fejőket vétetni nem akarják. Ugyanezen a napon Muszel martyánci ispája pedig az egyik papot, valószínűleg Rakicsányit „aki ide s tova járt és a polgárokat kergette", kiparancsolta Martyáncból, meghagyván neki: „Az én falumban pedig ne lakjál, mert bizony mindjárt odamegyek és a házadat meggyújtom." Egyidejűleg a pozsonyi országgyűlés követei is foglalkoztak a martyánciak peres ügyével s az evang. státus vegyes bizottsága 1655. máj, 1-én Pozsonyban Musay Gergely püspök és Wittnyédy István ügyvéd jelenlétében úgy ítélt, hogy az evang, lelkész távozzék el Martyáncból, de a két fília, Szentsebestyén és Mindszent (Szeszveta), a hozzátartozó jövödelmekkel a lutheránusoké legyen. Ezt a határozatot azonban Musay püspök nem tudta végrehajtani. Az evangélikusok, kik különösen a filiákban voltak nagy számmal, tiltakoztak ellene s a földesurat, az áttért Batthyány Ádám grófot ís megnyerték a maguk részére. Ez utóbbi 1655. jún. 6. kelt levelében megírta nekik, hogy a szuperintendens parancsoljon rendet a maga sajátjából, de ő az anyaeklézsiát nem engedi a kálvinistáknak. (Thury i. h. 320.). A szakonyi zsinat is jún. 9. hiában szólította fel a martyánciakat a templom és paplak átengedésére. Az átvételre megjelent reformátusokat az evang. lelkész (Sinkoch János) és a hívek kemény szavakkal utasították vissza. Musay püspök ismételt felszólítására a lelkész ugyan kiköltözködött a martyánci parochiából és félévnél tovább lakott egy más faluban, de most „az egész martyánci lutheránus hallgatóság" tiltakozott a lelkész