Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története.

ha munkám első felében, a reformáció terjedésének történetében olyan dolgokról is szólok, melyeknek inkább csak az egyes gyülekezetek monográfiájában volna helyük s melyekre a kerület történetírója már csak mint ismertekre óhajtana hivatkozni. Korszakok szerint dunántúli egyháztörténetünket is hazai protestáns egyháztörténetünkkel párhuzamosan s vele egységes alapon három egymástól világosan megkülönböztethető korszakra oszthatjuk. Dunántúl történetében korszakos jelentőségű ifjabb Nádasdy Ferenc hítehagyása s ennek urodalmaiban a sok gyülekezetnek erőszakos rekatholizálása. Ennek ideje összeesik a líncí békekötéssel. A másik korszakos esemény pedig a Türelmi Rendelet kiadása, mely után a dunántúli kerületben is sürüen támadtak fel új életre az eddig elnyomott s már-már elenyészett egyházközségek. így lesz tehát a három korszak: I. Az alapvetés és első virágzás kora (1522—1647), Luther reformációjának feltűnésétől a linci békekötést megerősítő országgyűlésig, II. Az elnyomatás kora (1647—1781), A II. József-féle Türelmi Rendeletig. III. A feléledés és vallási megújhodás kora (1781—1922). A Türelmi Rendelettől napjainkig. Minden korszakban az első részben külön tárgyaljuk az egyes egyházközségeknek, mint az egyházkerület alkotó részeinek történetét. Ebből ismerjük meg az első magvetőket, az igehirdetőket és patrónusokat, a reformációt elősegítő és akadályozó körülményeket, a terjeszkedés vagy elnyomatás okait, a külső hatalmakkal, a római egyházzal és állami hatalommal való küzdelmet (külső történet), az egyes gyülekezetek megalakulását, szervezkedését és belső életét. A második általános és összefoglaló résznek tárgya pedig már maga az egyházkerület mint magasabb, sőt abban az időben legmagasabb egyházi testület és hatóság. Ebben kerül sorra az egyházkerület megalakulása és szervezkedése, határainak kibővülése vagy összeszorulása, az egész egyházalkotmány, az első zsinatok s a későbbi kis és nagy gyűlések (synodus particularis et generális), a tanfejlődés a hitvitákkal s az egész tudományos és gyakorlati egyházi irodalom, az istentisztelet és vallás-erkölcsi élet s végül egyházunknak a nemzeti közművelődésre gyakorolt hatása. A területi felosztásban az egyházközségeket esperességek szerint csoportosítani a megalakulás korában még nem lehet; részint azért, mivel a legkorábbi források még nagyon hiányo-