Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

házunknak, melyben a magyarság a hítközösség révén idegen nemzetiségekkel, horvátokkal, vendekkel, tótokkal, németekkel állott érintkezésben és egyházi kapcsolatban, ezen a téren nehéz, de egyszersmind nemzeti szempontból igen fontos hivatás jutott osztályrészül. És a mult idők emlékei bizonyítják, hogy egyházunk ebben a helyzetében is hazafias hűséggel tette meg kötelességét. Az evang. magyarság a dunántúli részeken nem veszített, hanem inkább hódított és pedig tisztán magasabb szellemi műveltségével, minden erőszakos elnyomás és kényszerítés nélkül. Egyházunknak helyzete és feladata e tekintetben sokkal nehezebb volt, mint a tisztán magyar vidéken alakult egyházaké. Egyházunk a török elől menekült horvátokat, a Zvonaricsokat és a sok szláv nevű lelkészt és tanítót jó magyarokká nevelte, kik hamar megtanulták nyelvünket és jó magyarsággal irták műveiket. Csepreg iskolája nagy magyarbaráttá nevelte a mecklenburgi Gabelmann magisztert, a történetírót, akinél lelkesebben német ember a magyar nép jelleméről még nem szólott. A Felvidékről Dunántúlra költözött Turócziak, Bánócziak, Hajnócziak, Hrabovszkyak, Matkovichok, Turcsányiak, Zmeskálok, Zathureczkyek, Jeszenszkyek és a többiek itt evang. egyházunk kebelén lelkes magyar családokká váltak. A cseh-német Lobkovitz Poppel Éva, Batthyány Ferenc hitvese, a buzgó lutheránus nagyasszony, Balassa verseit énekelte, magyarul levelezett, Bethlen Gábornak esküdött hűséget s a költő Zrinyi Miklósnak volt nevelőanyja. Lackner Kristóf dr. polgármester, a soproni bajor-német, magyar főurakkal levelez, Szenczi Molnár Albertet vendégül látja s Besztercebányán ott van a Bethlent királlyá kiáltó magyarok között. Sopron, a német város, Bécs szomszédságában másfél évre az erdélyi fejedelmet ismeri urának s magyar világot teremt a falai között. Kőszeg is a protestáns világban vezette jegyzőkönyveit magyar nyelven és a német Ruszt első lelkészét „magyar" prédikátornak nevezi. Sokat mondó bizonysága a magyarság hódításának, hogy Sopronban a német szenátorok 1658. külön magyar felsőbb iskolát alapítanak, a lyceumot, ahol később Kis János első Magyar Társasága s majd a Deákkuti Vármegye lesz német környezetben a magyarság erős vára. Első sorban egyházunk lelki vezéreinek, lelkészeknek, tanítóknak, valamint a lelkes felügyelőknek, presbytereknek, minden buzgó egyháztagnak és az evang. ifjúságnak szántam művemet. Olvassák el és lássák meg, mi volt a protestantizmus hazánknak csak e dunántúli részén is. Kazinczy Ferenc mondása: „Járatlan