Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

Magyarország történetében, aki nem tudja, mit teszen protestáns lenni". Igen, a történelemből tanulhatjuk meg, hogy evang. egy­házunk Isten országának építésével a magyar nemzeti művelt­ségnek is mily szolgálatot tett s az ősök példája, a hagyományos evangélikus szellem mire kötelez. Hase szavai szerint: „Az egy­háztörténelem az egyháznak önmagáról való öntudata." Ha gaz­dagabbnak ismerjük meg egyházunk múltját, erősebb lesz ön­érzetünk és nemes becsvágyunk a jelenben is, a jövendő elé pedig Istenbe vetett erős bizodalommal tekintünk. Nehéz időket élünk. Szük határok közé szorított magyar hazánkban a mi evang. egyházunk veszített legtöbbet. S a na­gyobb és erősebb testvér ahelyett, hogy a jó katholikus Zrinyi Miklós intelme szerint a külső ellenségre vetné tekintetét, itthon kezd harcot ellenünk; a vallásbékét feldúlva küzd magyar a magyar ellen. A kommunizmus istentagadó uralma, a keresztyén egyházak testvéri szövetsége feledve már. A külföldről idegenek által irányított internacionális áramlat hatása alatt nálunk is rég­óta nem látott erőszakkal lép fel a vallási türelmetlenség, esz­közökben nem válogatva, a lelkiismeret szabadságát lábbal ta­posva szedi a reverzálist és dúlja fel a családi békességet. Felekezetek szerint tagolják szét és gyengítik a nemzetet, mintha nem volna elég a körültünk leselkedő ádáz ellenségek telhetetlen tábora. Hazánk története szolgáltat nekünk igazságot. Ez tanít meg arra, hogy magyar nemzetünknek az evangelíomból merített szel­lemi erőkre s ezekből táplálkozó evang. egyházunkra a mai vál­ságos nehéz időkben nagyobb szüksége van, mint valaha. Az evangeliomi igazság volt mindig a mi egyedüli erőnk és fegy­verünk. Hosszú küzdelmes négy századon át a Mindenhatónak erős karja és oltalma fedezte a mi nehéz viharokat átélt anya­szentegyházunkat. Ma is 0 a mi erős pajzsunk és oltalmunk. Ne félj, ne csüggedj el kicsiny sereg! Erős vár a mi Istenünk. Ha O velünk, ki ellenünk! Sopron, 1924. május hó 25-én, Payr Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom