Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.

IV. Gyülekezetekre és egyházi személyekre vonatkozó kisebb forrásiratok a XVII. századból.

Mert lelkem fájdalmi rágnak és kinoznak, Éjjel nappal engem nyugodni sem hagynak. 4. Hittül szakadásom soknak botránkozást, Szerzett a gyengéknek kétséget, hanyatlást, Mivel én inditték igazság tagadást S a helyébe hozam a rút bálványozást. 5. Én Gergely komámmal és Pintér Mártonnal Szeredi tömlöczben láncz, békó vasakkal, Nem a szentírásnak szép igazságival, Erővel hajtottam vallásra mást, s vassal. 6. Maga*) igen tudtam, mert gyakran hallottam, Sőt szép végezésót országnak olvastam, Hogy a három vallás megálljon, jól tudtam, Egyaránt: jaj azont én meg nem tartottam. 7. Ha kérded, olvasó, mi vitt erre engem, Megfelelek néked: az én kevélységem, Magam nem becsülém meg, se püspökségem: Vallom, nem tagadom embertelen ségem. 8. Nyilván vallom mostan tudatlanságomat, Gonosz tanácsomat, nagy dagályságomat, Én szamárságomat, rossz pásztorságomat, Mert hagy ám aklyomat farkasnak, s nyájamat. 9. Menék a vásárra, elszökém Kassára, Megjövék nagy kárra, lelkem fájdalmára, Luczifer javára, állék kormányára, Indulok pokolra, Júdásnak útjára. 10. Harminczadosságra, Galgóczon a vámra, Vámos hid útjára, ló, ökör dézsmára, Állék fukarságra, fosztó contrabontra, Püspökség igy jára s kapék harminczadra. 11. Régenten a vámról, mint a Szent Mátéról Emlékezet vagyon bizonyság dolgáról, Krisztus fukarságról hívta el a vámról: Bárányból farkassá levek torkosságból. 12. Kiállék és hitem tevém a csatára, De rossz levek gátra, résen megállásra, Hogy biza Bruntzikra, szamár Tóbiásra Szered, Semthe, Galgócz, mert gyászra fordula. 13. Tudom számadásra pokolnak kinjára Jutok, nagy sírásra, ördög rabságára, *) Noha.