Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Forrásgyüjtemény a Dunántuli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület történetéhez. I. kötet. Sopron 1910.

IV. Gyülekezetekre és egyházi személyekre vonatkozó kisebb forrásiratok a XVII. századból.

Tartom lelkem kinra, megvetett ágyára, Kígyók marására, kénköves tavára. 14. Mert esküvém vala a szent bibliára Es ama szent tisztre, predikátorságra, De nem hamis, gonosz harminczadosságra, Szegénynek, árvának nyomorítására. 15. Nem menti meg lelkem kárhozattúl éltem, Sem úr, fejedelem nem lesz ott érdemem; Istentől azt nyerem, pokolra vettetem, Testi s lelki kinban forog szegény fejem. 16. Jobb lett volna nékünk tüzlángba vettetnünk, Itt halált szenvednünk, hitünkért öletnünk, Nyájunkért szenvednünk, mint pásztor letennünk, Vérig vitézkednünk s koronánk elnyernünk. 17. Hogysem életünket e világi jókért, örök gyalázatért, rút hirnév hallásért Elrontánk s mocskolánk hivek romlásáért, Szered, Sempte, Galgócz mivel ránk vet azért. 18. Bátor Kassa árka, Hernád vize árja, Bátor a sok vadnak nyilt volna fel torka, En reám Bruntzikra: mert ime pokolra Szorulók, jutok is örök kárhozatra. 19. Eltünkben mely vallást sokszor szidalmaztunk, Átkot rá mondottunk, lelkünk hozzá toldtuk, Bálványnak mondottunk, hamisnak tartottunk, Most arra állottunk, átkozottul jártunk. 20. Jaj nekem Bruntziknak, jaj Gergely contrámnak, Rosz Pintér társunknak, mert a mi kinunknak, Soha vége nem lesz, mint Tituliusnak, Férgeink újulnak, kivül s belül marnak. 21. Jaj nekem Bruntziknak, kis csemetéimnek, Jaj Gergely contrámnak, s Ő maradékának, Jaj Pintér Mártonnak, és ő cselédinek, Száz idő forgásban kiknek nem lesz hirek. 22. Ezt jövendölhetem, jaj, jaj mi fejünknek, Gyalázat, ocsmányság bére gyermekinknek, Mi hitves társaink részesi ezeknek, Ezt hozá hitszegés mi nemzetségünknek. 23. Erről monda Urunk; ha botránkozása Lesz, tántorodása, egy kisdednek kára, A ki annak oka, el kell kárhoznia, Mi béres pásztorok hogy ne mennénk kinra.